Mindenki számára világos, hogy nehéz olyan sportot találni, amelyet az emberfia egy idő után nem un el, azaz hosszú éveken keresztül biztosítja a megfelelő mozgásigényt. Elfogy a pénz, nincs idő, de nem ez a legveszélyesebb, hanem a közöny.
A választott mosgásformának olyan kritériumoknak kell megfelelni, mint az idő és a pénz, ami a modern ember két legsebezhetőbb pontja. A harmadik a kedv, ha ugyanis megvannak az anyagi források és tudunk némi helyet szorítani a naptárban, egy idő után valószínűleg lelkesedésünk átmegy közönybe, majd meg sem áll az unalomig. Ez az oka annak, hogy az aerobik, torna, és egyéb sportágak mindenféle (sokszor elég fura és bizarr) változatai jelennek meg, népszerűségük hirtelen a tetőfokára hág, majd ugyanolyan gyorsan el is tűnnek a süllyesztőben.
Ezzel együtt persze elhatározásunkat – miszerint mostantól rendszeresen sportolunk – nem szabad kidobnunk a nemrég jól csengő nevű, ám aztán szépen elfeledett divatsportok mellé.
Sokan akadnak olyanok, akik beleszeretnek egy sportága, s azt utána úgy művelik, mint egy hobbit, szívvel-lélekkel, s ami szintén nagyon fontos: rendszeresen. A legtöbb ember azonban nem ilyen, kipróbál valamit, aztán eldobja, megunja, elfogy az ideje, vagy a pénze, így idővel abbahagyja. Nincs ezzel gond, a legfontosabb, az első lépés már megvan: sportolni, mozogni akarunk. Onnantól kezdve szinte mindegy, mivel próbálkozunk, akit a változatosság gyönyörködtet, váltogassa a mozgásformákat nyugodtan. Egyet azonban nem szabad engedni, azt, hogy eluralkodjon rajtunk a kedvtelenség és a közöny. Hiszen annyi fantasztikus sportág és érdekes, izgalmas mozgásforma (legyen akár bizarr is) vár ránk a világban, vétek parlagon hagyni őket. Szóval én azt mondom, hogy százszor inkább legyünk hűtlenek, türelmetlenek, elégedetlenek, változásra törekvők, mint közönyösek. Edzésről van szó, de természetesen ez egyáltalán nem csak fizikai kérdés.
Horváth Alexandra
Fotó:sxc.hu