Alejandro G. Iñárritu (21 Gramm, Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje), Babel) egy epikus rendező, nem mellékesen ő volt az első Oscar-jelölt mexikói direktor. Filmjei nem szokványos füzérei az emberi sorsoknak, amelyek szép lassan egy egységes képpé válnak bennünk. Ezúttal egy megaköltségvetéssel és részben saját sztorijával egy maró fekete komédiát/szatírát vázol elénk, ami egyszerre tűnt a bombaformában tündöklő Tom Cruise-zal (Magnólia, Mission Impossible) az év mozgóképes eseményének, komoly Musk- és Trump- paródiának, valamint a történelem legmeghökkentőbb sci-fijének(?).
Záporoztak a gondolatok bennem a Digger megtekintése után. Minden ígéretét beváltja a film, de sokkal több is ennél. Azonban nem véletlen, hogy Amerikában többen kimentek a felénél a moziból. Pedig nagy hibát követtek el, mert a teljes képhez nagyon is figyelni kell és végig ülni a rázósabb, értsd túltolt, harsány részeket is. Nem nagyon emlékszem, hogy egy élmény ennyire érzés-érzelmi műfajkritikai hullámvasutat indítson el kritikai énemben. Egyszerre látunk egy szatíra szatíráját!!, fekete komédiát, társadalomkritikát, környezetvédelmi segélykiáltást, és remélhetőleg csak elvont sci-fit.
A felütés előrevetíti a közelgő káosz eseményeit. Egy amerikai csilliárdos (Tom Cruise elmaszkírozva) olajfúrásai után Grönlandról leszakad egy jégdarab és elindul Európa partjai felé. A vészhelyzet okán összeül az USA válságstábja, élén az elnökkel, akinek a ripacskodását a lefogyott John Goodman (a Coen-filmek jolly jokere) csont nélkül frenetikus Trump-átirattá csomagolja. A helyzet tehát ebben a képzeletbeli(?), súlyosan szimbolikus világban kritikus és innen jön a tömegkatasztrófa, politikai ámokfutás és több hatalmas csavar a történetben, amely nem árul zsákbamacskát.
Egy kőkemény, meghökkentő díjvárományossal van dolgunk, amely a monumentális díszletei és a profi kameramozgásai ellenére, helyenként kamaradráma jellegű érzelmi gyomros mindenkinek, ahol végig a pocakos texasi olajmágus mozgatja a szálakat. Természetesen Musk-karikatúra is ez egyben, de az amerikai álomnak is beintenek a készítők. Mesteri a stáb, hagyj jegyezzem meg. Cruise nagyon hajt, hogy végre megkapja az Oscarját (tiszteletbelije már van). Vicces, hogy el kellett maszkírozni, hogy egy vele szinte egykorút el tudjon játszani. Ugyanakkor a direkten megosztó, polgárpukkasztó előadás során kapunk egy de facto tanmesét a színház/film erejéről, az emberi lélekkel való összefonódásáról. Ezért mindenképpen megérte a Diggert megcsinálni. A többit mindenki maga döntse el. Ez a film az év röheje vagy egy mestermű? Bármi is, egyedi élmény.