A tetoválásokat általában azért viselik az emberek, hogy megkülönböztessék magukat másoktól, mégis a tetováltakat egy kalap alá vesszük.
Sokaknak vannak előítéleteik a tetovált emberekkel kapcsolatban, mintha ők züllött életet élnének, kicsapongóak lennének, megbízhatatlanok...és még sorolhatnám a negatív jelzőket. Pedig lehet, hogy az ő környezetükben is vannak olyanok, akik viselnek magukon valamilyen tetoválást, csak nem tudnak róla.
Mindenkinek meg van rá a saját oka, hogy miért dönt a varratás mellett. Van, aki elhunyt szerette, állata iránti tiszteletből magára tetováltatja a megboldogult portréját. Van, aki a szerelmét fejezi ki egy rajzzal, betűvel, van, aki egy zenekar, sportegyesület iránti rajongását mutatja meg, mások meg már csak dacból varratnak, hogy megmutassák, nekik nem parancsolhatnak.
Persze, az sem mindegy, hogy az ember mennyi pénzt és időt áldoz rá. Lehet látni elég ronda, „sufnituningolt” tetoválásokat, amit az „egyik haverom” varrt fel a „vaterán vett” felszereléssel. Annak a minősége olyan is. De aki igényeset szeretne, az nem sajnálja az időt megtalálni a megfelelő szalont, a megfelelő művészt. Merthogy a tetováló mesterek is művészek. Csodákat tudnak művelni egy tűvel, festékkel és az „élő vászonnal”. Mindig is elbűvöltek a szebbnél szebb alkotások, némelyikért én is szívesen bevállaltam volna a fájdalmat.
Horváth Barbara
Fotó:
sxc.hu