Elsötétített, megfelelő hőmérsékletű szoba, kényelmes ágy, minden feltétel adott ahhoz, hogy kipihenjük magunkat. Mégis sokan vannak, akik alig bírják reggel kinyitni a szemüket, s nehezen térnek magukhoz. Miért nehéz az ébredés?
Akárcsak az éhséget, a lélegzetvételt vagy a szívverést, az alvást is az agyunk legkezdetlegesebb része szabályozza. A hipotalamuszban az idegsejtek egy kis csoportja a szuprakiazmatikus mag elnevezést kapta. Ez az emlősök biológiai órája. A két látóideg kereszteződésénél található. Az óra a szemünkön keresztül ellenőrzi, hogy nappal van-e vagy éjszaka, és ennek megfelelően küld vegyi jeleket az agy különböző részeinek.
Ha leszáll a sötétség, megnöveli a melatonin hormon termelését, a napfény azonban leállítja, és helyette szerotonin halmozódik fel. Ennek a két hormonnak a következményeként álmosodunk el, és ébredünk fel nap mint nap. A körülbelüli biológiai éjfélt követően, vagyis olyan hajnali 3 óra felé a mellékvese elkezd kortizolt termelni. Ez működését és hatását tekintve a melatonin ellen dolgozik: célja, hogy a szervezetet felkészítse az ébredésre. Vagyis egy gondosan elsötétített szobában biológiai óránk nem kapja meg a szükséges fényingereket, hogy megkezdje ébresztésünket.
Az emberek nagy többsége nem alszik eleget, hiszen a munka, a család, s időnként a szórakozás is időt igényel, amit leginkább az alvásból lophatunk el. Mások viszont a pihentető alvást egy-egy hosszabb ideig tartóval akarják pótolni. Mint kutatók megállapították, egyik sem jó megoldás.
Meg kell tudnunk állapítani, mennyi a számunkra elegendő alvásidő, s át kell programoznunk magunkat: este úgy feküdjünk le, hogy reggelig meg legyen a kellő alvásidő.
Fotó:
sxc.hu
Forrás:
Galaktika magazin