A közönséges boróka (Juniperus communis) a ciprusfélék családjába tartozó örökzöld növényfaj. Fűszer és gyógynövény. Népies neve: apró fenyő, borostyántüske, borosán, borovicska, borsikafenyő, borsfenyő, fenyőmag, gyalogfenyő, törpeboróka, töviskés fenyő, borókafenyő.
Fűszerként frissen vagy szárítva, egészben vagy őrölve használjuk – különösen a vadhúsokhoz, de mártások, pácok ízesítésére, sőt, húsok füstöléséhez is kitűnő. Kellemes illata miatt a húspácok és húsfüstölő szerek egyik legfőbb alkotórésze. A grillezett húsok borókás füstben finom aromás ízt kapnak. Az egészben vagy felezve használt bogyót tálalás előtt ki kell szedni az ételből. Használják főzelékek, saláták, savanyú káposzta, marinírozott halételek, sonkapácok ízesítéséhez is.
Gyógyhatása: vizelethajtó, emésztést serkentő, vesekőoldó, epekőoldó hatású.
Kitűnő izzasztó hatású;, főleg reumatikus panaszokra jó. Vizelet- és szélhajtóként, étvágyfokozóként, epe-és vesekőoldó szerként, hurutos megbetegedéseknél, valamint köszvény és csúz ellen is alkalmazzák. A bogyókból lekvárt is készítenek, melyet epe-, és veseműködést serkentő szerként fogyasztanak. Más gyógynövényekkel - csalán, ezerjófű, bengekéreg, nyírfalevél, tárnicsgyökér, veronikafű – kevert teája csúz, köszvény, izületi bántalmak elleni gyógytea.
A borókának az érett termését használják gyógyászati célra. A bogyótermés két évig fejlődik, és a második év augusztus-szeptemberében érett, ilyenkor színük barnás fekete, kékes hamvas bevonatuk alatt fényesek. Szúrós levéltöviseik miatt a bogyók szedése nehézkes, általában bottal verik le, majd összeszedik őket.
Fotó:
tengerekesfolyokelovilaga.network.hu
Forrás:
wikipedia