Amikor a szerelő elvitte televíziónkat, hogy megjavítsa, hirtelen elgondolkoztam: Mit fogunk csinálni TV nélkül?
Aztán eszembe jutottak a kis koromban átélt élmények, amikor TV nélkül is elszórakoztunk anyuékkal. Társasjáték, kártya, mindenféle szójátékok (a legtöbbször azt játszottuk, hogy valaki mond egy nevet, és az utolsó betűvel kell a következő embernek mondania nevet, de játszottuk ugyanezt állatokkal, városokkal…).
Végre jutott egy kis idő magunkra, hosszú beszélgetések, vicces játékok. Volt időm kiolvasni egy könyvet és nem zavart közbe, hogy a TV-t nézve még annyit sem kell gondolkodnom, mint olvasáskor, amiért gyakran szívesebben választottam televíziót.
Élveztük a csendet is, ami régóta nem volt a lakásban, és csak úgy dőltek a szavak belőlünk, mintha ezer éve nem találkoztunk volna. Nem mondom, hogy nem hiányzik a tv-nk, de azért annyira nem is bánom, hogy legalább egy napra nem ő volt a központban.
Fotó:
sxc.hu