A héten velem volt az erő, még a szemem is világított a küzdéstől, de mindenképp megérte lelkileg és testileg is odatenni magam.
Kedden délelőtt a Facebook-on a miskolci kettlebell csoportnál láttam egy képet, ami egy társasjáték volt. A mezőkön mindenféle gyakorlatok és ismétlésszámok voltak, nyilván arra a mezőre kellett lépni, ahányat dobtál. Nagyon megtetszett, szóltam is Iminek, hogy ilyet csináljunk mi is. Háááát…megkaptuk. Szerényebb változattal ugyan, két dobókockával játszottunk, az egyik a gyakorlat, a másik az ismétlésszám. Valahogy mindig sikerült vagy guggolást vagy szakítást gurítani, úgyhogy a végén már, ha guggolás jött volna, Imi közbeavatkozott és azt csináltuk, amit mondott :). A combjaim még csütörtökön is érezték a hatást.
Pénteken sem volt könnyebb. Mivel kedden már egy hétre kiguggoltuk magunkat, a karra, hasra koncentráltunk. Sikerült Iminek egy jó kis 30-30-as programot kitalálnia Iminek, 30 másodperc munka-30 mp pihenő. Az elején csaltunk önhibánkon kívül, Imi rosszul állította be az órát és 40 mp-et pihentünk, cserébe a végére csak 20-at kaptunk. A végére persze jöttek megint a nyögések, ezúttal beszálltak a többiek is, akik az 5 perces snatchtesztet csinálták (5 percen keresztül csak szakítás) majd Imi még kínozta is őket 15-15-ös programmal, szakításokkal.
Adatok:
Comb: 44 cm
Has: 72 cm
Csípő: 85,5 cm
Kar: 26 cm
Óje! Repülnek a centik, ezzel arányosan jön az önbizalom. Párom is dicsér, megjegyezte, hogy egyre jobban nézek ki, szálkásodok. Szerintem azért van benne némi hízelgés is, mindenesetre nekem is egyre jobban tetszik a látvány és igazán érdekes, ahogy sorra fedezem fel izmaimat, ahogy kezdenek rajzolódni. Pedig még csak most volt a 2. hónap vége :). Éljen!
Fotó:
pénteki edzésen, a program végén Imi csinálta (és még csak utána jött a hasazás..:) )