A több ezer éve ismert vöröshagyma Délnyugat-Ázsiából származik, Egyiptomtól kezdve a görögökön és a rómaiakon keresztül az egész világot meghódította. Mi is régóta ismerjük, a makóiak pedig hungarikumot fejlesztettek ki belőle. Vajon mi a titka?
A könnyet csalogató vöröshagyma jótékonyhatásait már az ókori gyógyászat is felfedezte, s közülük jó néhányat a modern orvostudomány is elismer. A remek ízt adó növény többek között baktériumölő hatású, segít a nátha tüneteinek kezelésében, valamint a szív és érrendszeri panaszok megelőzésében. A népszerű konyhai fűszert, sült és főtt ételeink megízesítőjét gyógyhatású szerként étvágygerjesztésre bélféregűzésre, vizelethajtásra, köhögés enyhítésére, illetve vércukor csökkentésére is sikerrel használják.
Ami a történetét illeti, nem fűződnek hozzá különlegesen nevezetes dolgok, ám népszerűsége elvitathatatlan. Ókori egyiptomi, görög és római források is gyakran tesznek említést róla, elsősorban, mint élelmiszerről, de az indiaiak bizonyítottan gyógyászatra is hasznosították. Nem mellesleg, a vöröshagyma nem egyszer a tudományos fejlődés előrehaladásához is hozzájárult: a könnytermelés vizsgálatában és a növények rendszerezésében töltött be szerepet.
Mi, magyarok is régóta ismerjük (őseink többek között hajma, vereshajma, mózespecsenye, zsidószalonna neveken említették), sőt nemesítésében élen járunk. A 19. században elterjedő makói vöröshagyma igazi hungarikumnak számít. A jellegzetes makói hagymának több típusa van.
A vöröshagyma B és C vitamint tartalmaz, csípős ízét, illatát és jótékony hatásainak jelentős részét pedig az allilszulfid nevű kéntartalmú vegyület adja.
Fotó:
sxc.hu