Kevesen vannak, akik gyerekkorukban, vagy később legalább egyszer ne próbálták volna ki ezt a sportágat, viszont még kevesebben vannak azok, akik versenyszerűen űzik. Pedig a verseny tollaslabda sokkal izgalmasabb és egészségügyileg is hatékonyabb, mint hobbiformája.
A tollaslabda nagy előnye és népszerűségének titka, hogy bárki űzheti, valamint minimális és viszonylag olcsó felszerelést igényel. Strandok, kirándulások, szabadtéri rendezvények kedvelt időtöltése, amely megmozgat és szórakoztat.
A verseny tollaslabda természetesen egészen más lapra tartozik. Remek állóképességet lehet elérni a segítségével, emellett fejleszthető a koncentráció és a reakciógyorsaság is. Lehet egyénileg és párosban játszani (a küzdő feleket háló választja el, a pálya méretei meghatározottak), és aki eredményt akar elérni, annak bizony sokat kell edzenie, gyakorolnia. A játék nagyon izgalmas és látványos tud lenni, nem véletlenül vették fel az olimpiai programba.
Érdekesség, hogy a tollaslabda hagyományai több ezer évre vezethetők vissza. Persze akkoriban még nem pontosan ezt a játékot játszották, de a különböző változatok egymástól függetlenül Európában, Amerikában és Ázsiában is jelen voltak. A mai forma elődjét angolok „hozták magukkal” Indiából a 19. században. Először Badminton városában rendeztek versenyt, innen a sportág angol elnevezése.
A tollas népszerűsége fokozatosan emelkedett, de például Magyarországon a versenysport csak bőven a második világháború után kezdett meghonosodni. A sportág hivatalos olimpiai műsoron először az 1992-es barcelonai ötkarikás játékokon volt.
A sportág legjobbjainak manapság a dél-koreaiak, az indiaiak, az angolok és a dánok számítanak.
Fotó:
sxc.hu