Fura növényt hoztak haza Európába annak idején Amerika felfedezői. Az újdonság először is nagyon csúnya volt, másodszor érdekes íz világgal ismertette meg az öreg kontinens lakóit.
Mi sem természetesebb, hogy a Dél- és Közép-Amerikából származó ananász a tehetősek kiváltsága volt az Európába kerülés utáni évszázadokban. Az egyszikűek osztályába, a perjevirágúak rendjébe és a broméliafélék családjába tartozó növény népszerűségét nem ki részben annak köszönhette, hogy mai szófordulattal élve a hódítók szemében csúnya volt és finom. Kívülről nem volt túl bizalomgerjesztő, a gyümölcs húsának különleges, keserű-édes íze azonban gyorsan meghódította az arisztokrata szíveket.
Az ananász hazájában, Amerikában persze ekkor már jól ismerték a növényt, sőt termesztették is azt. Európában ez nem volt ilyen egyszerű, bár az ananász viszonylag jól bírja a szélsőségesebb körülményeket is, európai termesztéséhez komolyabb botanikus szaktudásra, illetve melegházra volt szükség. A 17-18. századra aztán már a világ számos részét meghódította a növény, amely Magyarországon is megjelent.
Az ananász a gyógyászatban és az egészséges életmódban is komoly tekintélyt vívott ki magának. Diéták kedvelt eszköze, amely többek között gazdag vitaminokban és jelentős a kalcium, kálium, vas és magnéziumtartalma. Immunrendszer erősítő, serkenti az anyagcserét, jó hatással van a vízháztartásra és az emésztésre. Persze nem mellékes a kiemelkedő kulináris szerepe sem.
Fotó:
pixabay.com