Nem könnyen elérhető és űzhető sport, ennek ellenére egyre szélesebb rétegekben terjed el. A legmagasabb szinten az emberi teljesítőképesség határait feszegeti, és emiatt eléggé megosztja a véleményeket.
Ma Magyarországon – elsősorban a Himalájában történt halálesetek miatt – eléggé megoszlóak a vélemények a hegymászással kapcsolatban, ugyanakkor a Mount Everest, vagy más hatalmas hegyek meghódítása voltaképpen „csak” a jéghegy csúcsa. A hegymászás sport ennél sokkal összetettebb és változatosabb.
A hegymászás a laza szabadidős tevékenységtől a kőkemény profi sportig rengeteg mindent takar. Egyvalami azonban közös: a hódítás szenvedélye. Az ember azért kezdett el hegyet mászni (és most is azért mászik), mert meg akarta hódítani, le akarta győzni azt. Nemcsak a lejtőt és a sziklát, hanem azokon keresztül önmagát is. Az első hegymászókat ezek mellett a kíváncsiság, a felfedezés öröme és dicsősége is hajtotta.
A sportnak több fajtája van, amelyek közül a legismertebb a magashegyi hegymászás. A hegymászáshoz speciális felszerelésre van szükség, ezét drága sportnak számít. A költségeket ráadásul az utazás is növeli. A kezdők természetesen szakember segítségével, útmutatásával fokozatosan mozoghatnak előre, fölfele. Minél erősebb a szint, annál komolyabb fizikai felkészültségre van szükség és azt azért ki kell emelni, hogy egy alapvető állóképesség minimális elvárás. Ez nem a tériszonyosok sportja és az oxigénhiányt is meg kell szokni.
Mindezzel együtt a hódítás élménye, a panoráma, saját határaink kiszélesítése akkora élményt tud adni, amekkora csak nagyon kevés más sportágban van.
Fotó:
pixabay.com