Manapság a fiatalok, és itt elsősorban a tinédzserekre gondolok, még hamarabb szeretnének felnőni, mint mi anno.
Persze én is alig vártam, hogy addig maradhassak fent, amíg csak akarok, egyedül mehessek iskolába, elmehessek bulizni, legyen saját lakáskulcsom és ne kérjen rajtam számon senki, semmit. Pedig annyiszor hallottam, hogy majd visszasírom azokat az időket, amikor nem volt más dolgom, mint elmenni iskolába, utána gyorsan megcsinálni a leckét, majd lemenni játszani sötétedésig.
Mert bizony én még úgy mentem le játszani, hogy nem a telefonomat néztem, hogy mikor kell hazamennem, vagy mikor hív anyu, hogy menjek. Nem az volt a játék a többiekkel, hogy ki tud több pályát átvinni az Angry Birds-ön, vagy hogy kinek van menőbb telefonja.
Amikor meglátok 14-15 éves lányokat miniruhákban, platformcipőkben, a legújabb iPhone-okkal, szinte sajnálom őket, hogy kimaradnak életük legjobb részéből, és ők még csak fel sem fogják majd, hiszen nem élték át, nem tudják, miről maradtak le.
Remélem, az én lányom, vagy most született keresztlányom, nem lesz majd ilyen, ha rajtam múlik, a gyerekkorának minden egyes percét ki fogja élvezni.
Fotó:
pixabay.com