A fogyasztói társadalom szerves részeként valahol mindannyian vásárlási mániásak vagyunk, de már akad közöttünk egy olyan, nem elhanyagolható létszámú réteg, amely átlépte az egészségesnek mondott szintet.
A vásárlási mánia belénk van kódolva, hiszen valaminek a megszerzése, birtokba vétele örömöt, boldogságot okoz. A vásárlási mániát, mint betegséget már több mint kétszáz éve leírták, a jelenség a 20. században fokozódott, a mai kor embere pedig hatványozottan ki van téve a veszélynek.
A pszichológusok akkor beszélnek betegségről, függőségről, ha a vásárlást arra használjuk, hogy segítségével megszabaduljunk a mindennapi gondoktól, feszültségektől. A pénz elköltése könnyebbséget, boldogságot okoz, de épp úgy, mint a többi függőség esetében, ez az öröm csak látszati. A szenvedély ráadásul, mint a drog, vagy az alkohol, negatívan érinti emberei kapcsolatainkat, elszigetelődést okoz. Nem beszélve az anyagiakat érintő kellemetlen következményektől. A kényszeres vásárló nem is igazán figyeli, mit vesz, hiszen neki csak maga a vásárlási aktus (és az előzetes tervezés) okoz örömet. Maga a termék annyira már nem is érdekes.
A televízió, majd az internet megjelenésével egyre szélesebb társadalmi rétegek kerültek veszélybe. Nap, mint nap ki vagyunk téve a reklámok bombázásának, ember legyen a talpán, aki képes megőrizni hidegvérét és megfontoltságát az üzletekben. Igazából teljesen ez nem is lehetséges, hiszen bevásárláskor, valamilyen szinten, önjáró robotként (rengeteg dologról hisszük el azt, hogy szükségünk van rá) működünk, azonban az említett határ átlépését kis odafigyeléssel meg lehet akadályozni. A környezetnek természetesen ebben is óriási szerepe van.
Fotó:
pixabay.com