A közismert magyar dal is megfogalmazta már, hogy nemcsak a 20 éveseké a világ. A különböző életciklusoknak megvan a maga feladata és szerepe, de ez nem jelenti, hogy egyik értékesebb, mint a másik.
Pedig az emberi természet sajátossága, hogy hajlamos minden jót a fiatalsághoz társítani, míg az öregség kapcsán csupa negatív gondolat jut eszünkbe. Az élvezet, a szenvedély és a szerelem fogalmait abszolút a fiatalok privilégiumaként kezeljük, értelmezzük.
Pedig a mai világban egyre gyakoribb az időskori társkeresés jelensége is. Ezzel együtt talán egyre empatikusabbak is vagyunk, és megértjük, hogy a kötődés és a szerelem olyan alapvető emberi szükséglet, amely javítja az élet minőségét. Ezek után, milyen jogon lehetne életkor szerint behatárolni, kinek van joga ezeknek az alapvető emberi érzéseknek a megéléséhez.
A pszichológusok szerint a hormonvesztés ellenére idősebb korban is beszélhetünk szerelemről. Mivel az emberi lélek sokkal bonyolultabb annál, hogy pusztán biokémiai folyamatokkal magyarázzuk. A szakemberek nemcsak azt mondják, hogy teljes joggal beszélhetünk időskori szerelemről, hanem azt is hangsúlyozzák, hogy nincs is nagy különbség a fiatal korban megélt szerelmi érzésekhez képest.
Egyesek szerint az időskori szerelem inkább egy mélyebb barátsághoz hasonlít. Nem szabad összetéveszteni a szerelmi tébollyal, ami abból táplálkozik, hogy valaki pánikszerűen nem tudja feldolgozni a kor előre haladását, és a szerepek változását. Egy biztos, a szerelmi kötődés az élet minőségét növeli, fizikai és mentális egészség megőrzésében egyaránt szerepe van. Ebből kifolyólag helytelen lenne életkori határokat szabni, és meghatározni, hogy melyik korban illő és melyikben nem szerelmi érzéseket táplálni párunk iránt.
Fotó:
pixabay.com