A tudomány fejlődésével párhuzamosan, évről- évre egyre inkább nőnek a koraszülött csecsemők túlélési esélyei. Nemcsak olyan szempontból, hogy egyre jobb fejlesztési módszereknek köszönhetően, mérsékelhetőbbek a koraszülöttségből adódó hosszútávon fennálló negatív hatások (fejlődési lemaradások). Hanem időben is egyre jobban kitolódik az a határ (terhességi hét), amikor még megmenthető a koraszülött csecsemő.
Egyébként koraszülött csecsemőnek az a kisbaba számít, aki a 36. hét betöltése előtt, és/ vagy 2500 gramm alatti súllyal születik.
Koraszülés esetén pedig a túlélés feltételeinek megteremtése után, még szembe kell nézni az enyhébb vagy súlyosabb következményekkel is. Ez alatt értjük a mozgásfejlődés, értelmi fejlődés akadályozottságát, vagy rosszabb esetben az életfunkciókkal (légzés, emésztés, hőháztartás szabályozása) kapcsolatos nehézségeket.
Első lépés tehát minden esetben a stabilizáció, annak megfelelően, hogy a koraszülött baba mennyire életképes. Fontos, elengedhetetlen feladat az önálló táplálkozás beindulása a babánál. És csak jóval később, ha már az életfunkciók stabilak, kezdődhet meg a fejlődési lemaradások kompenzálása.
Szülőként az első sokk átélése után, nagyon fontos tájékozódni a következő lépésekről, fejlesztési lehetőségekről. Sokféle módszerrel találkozhatunk ezen a területen, a legeredményesebb a személyre szabott, több módszert integráló komplett fejlesztési rendszer.
A fejlesztési folyamat nagy része szakértői tudást igényel, de szülőként is sokat tehetünk.
Fotó:
pixabay.com