Barátaink véleménye fontos kiindulópontot jelent a körülöttünk lévő világ megismerésében, felfedezésében. Önértékelésünkre és önismeretünkre is nagy befolyással lehet.
Dilemmáink, problémáink, kételyeink megoldásában is legtöbbször a barátainktól kérünk „szakvéleményt”. De vajon milyen szándékkal tesszük ezt, mi motivál erre minket? Őszinteséget várunk, és emiatt fordulunk bizalommal feléjük? Vagy érezzük, azt az általános támogatást (elfogultságot) ami barátainktól jön, és valójában nem is konkrét tanácsra, objektív véleményre vágyunk, hanem megerősítésre, feltétel nélküli elfogadásra?
Egy pszichológiai kutatásban baráti párokat vizsgáltak, azt figyelték meg, hogy hogyan írják le, ítélik meg egymás személyiségét. Ezt követően különböző szerepgyakorlatokat is végeztek, melyekről készült videofelvételeket, a szereplők barátai és idegenek is kiértékelték. Az eredmények egyértelműen kimutatták a baráti elfogultságot. E szerint barátainkat a legtöbb helyzetben nem aktuális cselekedeteik alapján ítéljük meg, hanem a róluk alkotott általános kép alapján.
Ez alapján a baráti tanácsok kevésbé vonatkoztathatóak az adott szituációra, ugyanakkor általános támogatást jelentenek, ami fontos erőforrás lehet az élet feladatival való megküzdésben. Ez az elfogultság igazából egy baráti elfogadást jelent, melyre minden embernek szüksége van.
A szakértők a vizsgálattal kapcsolatban a formális helyzetekre való következtetéseket emelik ki. Mindez ugyanis azt is bizonyítja, hogy a munka és a barátság keverése veszélyes lehet. Mivel nem biztos, hogy barátainkat megfelelően tudjuk értékelni hivatalos, munkával kapcsolatos szempontok mentén is, ilyen körülmények között az elfogultság, megtévesztő lehet, és nem feltétlenül előnyös.
Fotó:
pixabay.com