Köztudott, hogy a kommunikáció nemcsak a kimondott vagy leírt konkrét szavakat, mondatokat jelenti. Része a testbeszéd, és egyéb nem verbális eszközök, melyek együttesen informálnak minket az üzenet valódi tartalmáról, és másik fél viszonyulásáról.
Tehát a szemtől szemben kommunikációban sokféle kulcsinger segíti a beszéd konkrét tartalmától való elvonatkoztatást, például a másik személyiségének megismerése, valódi szándékainak feltérképezése is lehetővé válik. De a mi a helyzet a digitális interakciókkal, például a chatezéssel, vagy az email formájú levélváltásokkal?
Ezekben a helyzetekben ugyanis számos csatornája zárva marad a kommunikációnak, vagyis az interakció kissé lebutítottá, bizonytalanabbá válik. Kevésbé egyértelmű a másik szándéka, hangulata, célja, és bizony a mellébeszélés is könnyebben kivitelezhető ilyen módon.
Természetesen az online kommunikáció is egy kiemelkedő terepe a pszichológiai kutatásoknak, ennek egyik apró szelete, hogy vajon a digitális hazugságoknak milyen jelei lehetnek, hogyan kódolódnak az üzenetekben.
Változó, hogy ki mennyire jól olvas a kommunikációs jelek között, de általában személyes interakció esetén nehezebb hazudni, és könnyebb rajtakapni a füllentés apró jeleit. A digitális hazugságok jeleit kutató vizsgálatokban felfedeztek néhány jellegzetességet, mely utalhat a mellébeszélésre. A valótlan reakciók lassabban születnek meg, és egyúttal rövidebbek is. Azért is fogalmazódnak meg lassabban, mert általában többszöri átszerkesztés alatt mennek át. Persze tapasztalat kérdése is, minél többet használjuk ezt a kommunikációs csatornát, annál rutinosabbak lehetünk a valódi tartalmak megfejtésében, mégis alapvetően az online interakciók esetében kevesebb érzékszervünkre hagyatkozhatunk. A fentiekben vázolt eredményekkel pedig azért óvatosan bánjunk, mert korántsem biztos, hogy minden lassan íródott válasz hazugság lenne.
Fotó:
pixabay.com