Talán a megszorításoknak, talán a trendnek, de valószínűleg inkább mindkettőnek köszönhetően arányaiban csökkent a dohányzók száma. A fogyasztás, legalábbis a világstatisztikák szerint, mégsem esett vissza.
Környezetünkben, saját bőrünkön is tapasztalhatjuk, hogy egyre kevesebb a dohányos. Nem lehet cigizni az éttermekben, a tömegközlekedési eszközökön, sőt már a buszmegállókban, a strandokon, különböző intézmények közelében, és az épületbejáratok közelében sem. Az adóterhek növelésével szintén lehet hatni a fogyasztás csökkentése érdekében. A lehetőségek beszűkülése és az ár növekedése csak az egyik dolog, a másik a dohányellenes lobbi, amely az utóbbi időszakban az egészséges életmód divatossá válásával párhuzamosan nagyon megerősödött.
A statisztikák szerint a dohánytermékek forgalma nem esett, hanem emelkedett, ami nyilvánvalóan a népességnövekedésnek köszönhető. Egyes országokban (például Kínában, Oroszországban, Fülöp-szigeteken, Olasz- és Görögországban) sokan és egyre többen cigarettáznak, míg másutt a leszokás a divat. A leszokás azonban az esetek több mint egyharmadában nem végleges.
Az arányok mindenesetre javultak, míg harminc évvel ezelőtt a férfiak több mint negyven százaléka dohányzott, ma ez az adat harminc százalék körül van. A nőknél világszinten ezen időszak alatt csaknem megfeleződött az arány.
Az irány és a módszerek tehát megfelelőek, de a szakemberek szerint a mostani „leszoktató” rendszernél még hatékonyabbra van szükség annak érdekében, hogy a dohányzók és az azzal összefüggő betegségek száma igazából csökkenjen.
Fotó:
pixabay.com