A szomszéd fiú, a második emeleti panellakásból a párnájával, paplanjával együtt útnak indult éjszaka. Senkinek nem tűnt fel a réveteg fiatalember, aki a haverjáék házáig meg sem állt. Ott felcipelte az ágyneműjét a harmadikra, lerakta az ajtó elé, becsöngetett, aztán hazament. Befeküdt az ágyába, majd reggel arra ébredt, hogy fázik. Nem volt mivel takaróznia.
A bevezetőben említett történet megtörtént, valós. A szomszéd fiú ugyanis alvajáró volt. Ettől fogva persze a szülei mindenféle óvintézkedést bevezettek, nehogy megismétlődjék az eset.
Az alvajárók legtöbbször ártalmatlanok, csak ritkán fordul elő, hogy erőszakossá, agresszívvá válnak a módosult tudatállapotban. Sokszor mindössze egyszerű cselekvést végeznek, felülnek, járnak-kelnek a lakásban, de előfordulhat, hogy ezeknél bonyolultabb, összetettebb tevékenységet csinálnak, mondjuk megfőznek, és esznek is belőle, vagy autót vezetnek, esetleg rendet raknak, pakolásznak. Hajmeresztő szituációkba is belebonyolódhatnak a holdkórosok, ám épp ezért hirtelen tilos őket felébreszteni, mindig csak óvatosan, finoman próbáljuk magukhoz téríteni őket.
A statisztikák szerint ötven felnőttből egyet érint az alvajárás, de a gyerekeknél sokkal gyakoribb ez a probléma. Általában a fiatalok ki is növik, míg a felnőttek esetében az állandó stressz, a fáradtság, vagy különböző gyógyszerek hozhatják ki a holdkórosságot.
Ha esetleg a párunk, vagy a csemeténk alvajáró, akkor szereljünk fel csengőt a hálószoba ajtajához, hogy felriadjunk, amikor útnak indulnának. Érdemes kulcsra zárva tartani az ajtót, az erkélyajtót különösen, s az ablakokat, mert hasonló balesetek már előfordultak. Egy alkalommal például valaki kisétált a második emeleti ablakán, azonban csodával határos módon sértetlenül megúszta a balesetet. Amikor alvajáráson kapjuk a családtagunkat, próbáljuk meg finoman visszaterelni az ágyába, de ha valami tevékenységet végez, akkor inkább próbáljuk meg felébreszteni.