Nemcsak a médiából érkező nyomás van hatással a gyerekek énképére, testképére. A szülői minta nagymértékben meghatározza a gyerekek táplálkozással illetve testképpel kapcsolatos nézeteit.
Természetesen (mint minden másban) a szülői modell meghatározó szereppel bír abban, hogy a gyerek milyen táplálkozási szokásokat vesz fel. De a hangsúly nem azon lesz, amit prédikálunk gyermekeink felé például az egészséges táplálkozással kapcsolatban, hanem azon, hogy mi magunk hogyan étkezünk, mozgunk, és milyen jelzőkkel illetjük például testünket.
És persze nemcsak az elhízás rossz minta, hanem például az életvitelszerű fogyókúrázás is. Egy angol vizsgálat megállapította ugyanis, hogy a rendszeresen fogyókúrázó anyák lányai között gyakrabban fordulnak elő különböző táplálkozási zavarok.
A gyerekek akaratlanul is átveszik a szülők táplálkozási szokásait és a testképhez való hozzáállásukat is. Éppen ezért nemcsak a gyerekre vonatkozó megállapításainkat kell tudatosabban megválogatni, hanem az önmagunkkal kapcsolatos kritikáinkat is óvatosabban kell kezelnünk. Ha szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy gyermekünknek pozitív énképe, testképe legyen, akkor önmagunkra vonatkoztatva is kell dicsérő szavakat használnunk, és ne hangoztassuk túlzottan a kevésbé szerencsés genetikai örökségeket. Nem jó példa az sem, ha étkezésünket bűntudat kíséri, vagy ha testünk hibáit gyakran kiemeljük.
Fotó:
pixabay.com