Az idősödő férfiak körében gyakori jelenség, hogy 40- 50 éves koruk körül elkezdenek számot vetni eddigi életükkel, leltár alá veszik sikereiket és kudarcaikat, munkahelyi és családi szerepüket.
Hirtelen élesen hasít beléjük a kérdés, vajon milyen férfivé váltak, és mennyire elégedettek eddigi életükkel. Ilyenkor gyakori reakció a pánikszerű változtatni akarás, ami megnyilvánulhat egy új autó megvásárlásában, új kalandok keresésében vagy új szerető felé való fordulásban egyaránt.
Ezzel a leírással ruházza fel a közhiedelem a kapuzárási pánik jelenségét, majd terjeszti ki általánosítva minden középkorú férfira vonatkoztatva.
A tudomány ezzel szemben alaposan vizsgálja az öregedési folyamatokkal járó pszichés, mentális és fizikális változásokat. Mi történik valójában az életünk felénél? Természetesen, mint minden más életciklusnak, a középkornak is megvannak a maga sajátos konfliktusai, stressz forrásai. Komoly pszichológiai stressz lehet például a szülők öregedésének megélése, róluk való gondoskodás ellentmondásos érzelmi hatása. És gyakran a gyerekek kirepülése, felnőtté válása is komoly kihívást jelent, főleg ha közben továbbra is fennáll az anyagi függőségi viszony.
A szakemberek többsége azonban a kapuzárási pánik jelenségét inkább közhelyes hiedelemnek minősíti. Mivel egyáltalán nem bizonyított tény, hogy minden nő és férfi életében bekövetkezne ez a pánik. Valóban vannak az életkorra jellemző kritikus pontok, krízishelyzetek, de ezek nem mindenkinél és nem azonos módon jelentkeznek.
A hiedelem eredete egyébként a hatvanas évekhez köthető, amikor is egy londoni pszichoanalítikus középkorú férfi művészeket vizsgált, akiknél alkotói válságot regisztrált, és ezt kiterjesztette egy általános jelenséggé, mely aztán életközépi válság néven terjedt el.
A gondolat Amerikában különösen népszerű magyarázó elvé vált, ugyanakkor tudományos szempontból általánosítva nem beszélhetünk ennek a válságnak a biztos meglétéről.
Fotó:
pixabay.com