Választások előtt, politikai kampányok ideje alatt különösen aktuális a manipuláció „művészete”. A politikai kommunikációban ilyenkor különösen erőteljes a manipuláció szerepe, átlagemberként nehéz kiigazodni és védekezni a hatalomszerzésért folyó játszmák sűrűjében.
Persze a legtöbb ember a hétköznapok szintjén is használja a manipuláció eszközeit. Ha valakit rá szeretnénk venni valamire, érveléssel vagy csábítás útján is próbálkozhatunk, de a befolyásolás ezen módszerei kevésbé hatékonyak. A manipuláció lényege, hogy akaratunkat, célunkat nem egyenes módon visszük véghez, hanem bábuként, eszközként használva másokat a megtévesztés gyakorlatát alkalmazzuk.
A manipuláció szerepe a hatalom megszerzésében és fenntartásában végig jelen van a történelem során, csak miközben például a közvetlen erőszak szerepe már leértékelődött, a manipuláció minőségileg robbanásszerűen megváltozott.
Természetesen erkölcsi szempontok mentén teljesen parttalan értékelni a politikai kommunikációkat. Ha ezen az úton próbálkozunk, akkor hamar tehetetlennek érezhetjük magunkat, és szinte bizonyosan a manipuláció áldozataivá válunk. A politikában ugyanis (akár tetszik, akár nem) minden megengedett, ami a magánéletben erkölcsi vétségnek számít. De gyakran a politikai manipulációnak az az első célja, hogy erkölcsi, világnézeti és világszemléleti síkokon érje el, majd győzze meg az embereket.
Egyéni szinten lehetünk tudatosabbak és kritikusabbak a manipulációkkal szemben, bár nem biztos, hogy megtapasztaljuk a leleplezés felszabadító erejét, de elérhetjük, hogy érzelmi szinten kevésbé váljunk kiszolgáltatottá, befolyásolhatóvá.
Azonban az ellenállásnak létezik spontán módja is. Bár a hatalom igyekszik befolyással lenni az informális kommunikációs csatornákra is, valójában a pletykák, híresztelések, városi legendák világa nem kontrollálható, az ezen a szinten megfogalmazódó, kifejezésre jutó vélemények kevésbé kiszámíthatóak, logikusak és ez által kevésbé is manipulálhatóak.
Fotó:
pixabay.com