Az Alzheimer-kór a demencia egyik leggyakoribb formája, mely fokozatosan, lépésről lépésre veszi uralma alá a személyiséget. A kór következtében kialakuló magatartásváltozás a kívülállók, hozzátartozók számára nehezen kezelhető.
Az Alzheimer-kór legnagyobb rizikó tényezője az életkor, 65 éve felett évről évre nő a betegség kialakulásának kockázata. Érdekes hogy a nők között kétszer olyan gyakran fordul elő, mint a férfiaknál.
Alattomos betegségről van szó, mivel a leépülés lassú folyamat során következik be, akár 10-15 évig is eltarthat. Finom hangulatváltozásokkal kezdődik, amely memóriazavarral összefüggő tünet, de sokáig nem realizálódik, mivel ezeket a változásokat általában az emberek az öregedés természetes velejárójának értékelik.
Ahogy súlyosbodik a betegség, úgy indul hanyatlásnak az emlékezeti működés, és ezzel párhuzamosan erőteljes szociális visszahúzódás is tapasztalható. Mivel a memóriazavar egyre jobban elhatalmasodik a betegen, ez határozottan negatív hatással van a kommunikációra is, fokozatosan csökken a beszédaktivitás, ami szintén a magány tudatállapotát mélyíti.
Sajnos a betegség nem gyógyítható, a jelenleg alkalmazott kezelések csupán a folyamat lassítását célozzák. Azonban a tüneti jellegű kezelések is fontosak lehetnek, hiszen esetleg éveken át minőségileg jobb állapot tartható fenn segítségükkel.
A környezet számára nehezen kezelhető a betegség következtében tapasztalható fokozatos szellemi hanyatlás, illetve magatartásváltozás. Általában a hozzátartozók igyekszenek „racionalizálni” a tüneteket, és sokszor úgy értékelik a romló állapotot, hogy a beteg elhagyja magát. Sajnos mivel a betegség nem gyógyítható, kívülállóként nem sokat tehetünk, de nagyon fontos, hogy felismerjük a betegség tüneteit, és a lehető legnagyobb türelemmel forduljunk a beteg felé.
Fotó:
Pixabay.com