Két eredmény és máris mindenki a magyar labdarúgó utánpótlásképzés teljes csődjéről beszél. Már a szituáció is mutatja, komoly gondok vannak nálunk.

A magyar U-19-es labdarúgó válogatott Európa-bajnokságon szerepel. Hozzá kell tenni, azért, mert hazánk a rendező, együttesünk így automatikusan tagja a nyolccsapatos mezőnynek.

Sajnos nem érdemi tagja, legalábbis e sorok írásakor egy szimpla és egy igencsak súlyos, megalázó vereségen volt túl. Mészöly Géza fiai Ausztriától kaptak ki a nyitányon 3:1-re, majd Portugália ellen maradtak alul 6:1 arányban.

A rossz eredmények gyenge, összeszedetlen játékkal párosultak, ami rögtön felhívta a közvélemény figyelmét, a fél ország a magyar focira támadt. A kritikusok száma ilyenkor megháromszorozódik, ráadásul a negatív hangok igen súlyos munícióval rendelkeznek: ezek a fiatalok olyan akadémiai növendékek, akik a legjobb képzést kapták a lehető legjobb körülmények között.

Kár, hogy ilyen rádöbbenés csak ilyenkor történik, mert a jelenlegi rendszer régóta nem versenyképes, csak eddig el lehetett adni annak. (Persze, ha leül a nagy felháborodás, ezután is el lehet majd...)

Az országban számos akadémia és egyéb központ működik, sok fiatal focizik, tehetségek is akadnak, utánpótlásra koncentráló szakemberek garmadája dolgozik velük, műfüves pályák, csarnokok, stadionok épülnek. Akkor mégis mi a gond? - tehetjük fel jogosan a kérdést, azt a kérdést, amit már évekkel ezelőtt fel kellett volna tenni.

Az első, amire talán érdemes lenne nagyobb figyelmet fordítani, dolog az, hogy hiányzik az egység. A szakmai képzések széttagoltak a különböző központok között, szinte mindenki más úton jár ahelyett, hogy egy közös programot követne. Persze a sikertelenségnek bizonyosan számos kisebb összetevője van, de azt nehéz nem látni, hogy a magyar futballban számos, pozícióban lévő, befolyásos szereplő csak a saját pecsenyéjét sütögeti. Még mindig. A fiatal labdarúgók „értékesítése” ugyanis nem rossz biznisz, főképp, ha valaki nagyban csinálja. És sajnos az effajta ügyletekben általában a szakmaiság a legkevésbé fontos.

Fotó:
pixabay.com