Itt a mályvavirágzás ideje, nálunk is egyre közkedveltebb annak cserjés változata, a Hibiscus syriacus, amely akár 1,5 - 2,5 méteres magasságot is elérhet. Azért szeretik, mert sok virágot hoz, és mind a fehér, mind a lila változata nagyon mutatós, általában a kettőt együtt ültetik. Ez az „általános” fajta, de találhatunk többféle színváltozatban is. A legjobb, hogy a korábbi cikkünkben említett leanderekkel szemben nem mérgező. Kirándulás közben gyakran találkozhatunk az erdei mályvával, melyet gyógynövényként alkalmaznak, leginkább papsajt néven elterjedt. Ez az elnevezés a termésére utal.
Érdekesség, hogy a mályva egyes fajtáit még levélzöldségként is fogyasztják! Az erdei mályva pedig flavonoidokat tartalmaz, amelyek hasznossága egyre közismertebb a természetes gyógymódot, vagy általános immunerősítést kedvelők körében. Mind belsőleg, mind külsőleg alkalmazzák: utóbbi esetén azért, mert erősen csökkenti a bőr viszketését, és kezeli a bőrbetegségeket, nyugtatja a bőrt. Ezt bizonyítja, hogy Hippokratész és tanítványai már az ókorban is borogatásokat és teákat készített belőle ezzel a céllal.
Belsőleg pedig a szájüregtől kezdve egészen a vastagbélig „kezel”: nemcsak a bőrt, hanem a száj-nyálkahártyát is nyugtatja, sőt fájdalomcsillapító hatása is van. Kezelnek vele légúti problémákat: kiváló köhögéscsillapító hatású, és nyugtató hatása a hörgőbántalmak esetén is hasznos. Végül, de nem utolsósorban a vastagbélgyulladás gyógyítására is alkalmazható, és még a székrekedés ellen is segítség.
Dupla haszon tehát, hogy szép virágot csodálhatunk, miközben egy nagyon hasznos, főként tehát a gyulladáscsökkentő hatásáról ismert növénnyel van dolgunk. Tudta, hogy a tatárjárás idején fontos ínségeledelnek számított? Az erdei mályvát is szaporíthatjuk otthon, viszonylag kevés gondozással. A lényeg, hogy mindegyik fajtája a tűző napot, meleget kedveli, és nem igényel sok öntözést.
Fotó:
pixabay.com