Merthogy mindenki ezt kérdezgette. Nem izgultam. Tudtam, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga. Igent mondtam, hozzámentem és boldogok vagyunk.
Augusztus 22. T-1 nap, 16:00:
Én már szabadságon voltam, Balázs meg szadista és az esküvő mellé még bevállalta, hogy csak utána lesz szabin, úgyhogy természetesen 4-ig dolgozott. Hazaért, gyors ebédfőzés, örömködés egymásnak, hogy találkozunk és a kutya is örül, hogy apa hazaért. Tiszta idill. Úristen, még nem raktuk össze a nyitótáncot, pedig holnap esküvő, mi nem rukkolhatunk elő egy szimpla keringővel. Milyen legyen a kezdőzene? Mi legyen utána? Mennyi figura legyen benne? Mi legyen a koreográfia? Mindjárt jön értem anyu!
20:00:
Tánc kész, mindenki menti a koreográfiát a fejébe, majd lejátszunk magunknak fejben és letáncoljuk. Anyu elindult értünk Ajkáról Veszprémbe, Balázs a próbateremben szedi össze a hangcuccot a másnapi banzájra, én meg pakolom a ruháinkat másnapra, meg persze a vasárnapi játszós ruhát, mert akkor végre melegítőben lehet pihenni.
22:00:
Megérkezünk Nagyvázsonyba, kirakjuk Balázst, a boldogságkaput, az öltönyét, a menyecskeingjét :), cipőjét, mindent, ami a Nagy Napra kellhet, kivéve engem :). Merthogy én otthon aludtam Ajkán, kitudja mióta az első éjszakánk, amit külön töltünk.
23:30:
Lefekszem, de még mindig Balázzsal beszélek telefonon, majd lerakjuk és még sms-ezünk. Azt hiszem, ilyen az Igaz Szerelem, ennyi év után is nehezen alszom nélküle, 7 és fél év után is, ha nem mellette ébredek szomorú a hangulatom. De szerencsére hamar elmúlt, nagyjából amíg ki nem nyomtam 5:50-kor az ébresztőt, aminek Esküvő ON volt a neve :).
A Zesküvő történéseit a következő cikkben mesélem!
Fotó:
pixabay.com