A futsal azon sportágak táborát gyarapítja, amelyekről kívülről nem látszik (legalábbis nem szembetűnően), milyen borzalmasan megterhelőek és fárasztóak. A sportág emellett izgalmas és látványos is.
A futsal voltaképpen kispályás labdarúgás, a hagyományostól némileg eltérő szabályokkal. A legfontosabb ezek közül, hogy a futsalt négy mezőnyjátékos és egy kapus játssza, míg a hazánkban klasszikus kispályás foci öt plusz egyben zajlik.
A futsalban emellett kisebb a labda, mint a fociban, a játékidő pedig tiszta, azaz a kétszer húsz perc csak akkor pereg, ha játékban van a labda. Van egy rakás olyan szabály, amely eltér a labdarúgásban megszokott rendtől (például hat szabálytalanság után büntető következik, amelyet tíz méterről végeznek el), ettől függetlenül a futsal egyáltalán nem bonyolult játék.
Viszont nagyon megterhelő és fárasztó, ez egyrészt a kisebb létszámnak és a tiszta játékidőnek, másfelől annak köszönhető, hogy rendkívül dinamikus mozgásformáról van szó.
A csapatok az esetek többségében emiatt, illetve taktikai okokból sorokat cserélnek. A futsal ugyanis az erőnlét mellett a taktikáról és a technikáról szól, a felek speciális, összetett és összehangolt mozgásokkal igyekeznek átjátszani az ellenfél védelmét.
A Dél-Amerikából származó sportág népszerűsége Magyarországon kissé hullámzó, most úgy tűnik, megint feljövőben van. A sportág lassan már nálunk is eléri a 30 esztendős kort, ennek ellenére jelenleg csak két profi klub létezik, a Rába ETO és a Berettyóújfalu.
A magyar válogatott néhány évvel ezelőtt volt magasabban jegyzett, manapság inkább úgy fogalmazhatunk, hogy épülőben van.
A csapatok népszerűsége nem véletlenül növekszik, hiszen egyre több élvezetes, izgalmas összecsapást vívnak egymással az egyesületek. Elindult az utánpótlás nevelés is, úgyhogy a jövőben a futsal talán csatlakozik a még mindig kedveltebb kispályás foci szintjéhez, úgy, mint profi az amatőr testvérhez.
Fotó:
Wolf Attila