A játék komoly szerepet tölt be a gyermek fejlődésében – ezt szinte mindenki tudja, azt viszont már jóval kevesebben veszik tudomásul, hogy a játék elmaradása jelentős képességbeli, lelki és érzelmi visszamaradáshoz vezethet.
A gyermek már a születés előtt, a méhen belül is játszik. Ez a szituáció nekünk, felnőtteknek elég megfoghatatlan, viszont a játék fejlődésre ható fontosságát kiválóan szemlélteti. Az a gyermek, amellyel nem játszanak, vagy nincs lehetősége a játékra, lemarad.
Az első időszakban a csecsemő játéka saját maga, hangokat ad ki, mozog, s eközben el is kezdi környezete felfedezését. A cseperedő gyermekkel való játszás igazi odafigyelést igényel még akkor is, ha rendkívül egysíkúnak és egyszerűnek látszik. Először is, egyáltalán nem mindegy milyen hangon, milyen környezetben, milyen távolságból és mit mutatunk a picinek. Hogyan beszélünk hozzá és mennyire vagyunk türelmesek. A könyvek, a mesék, a szójátékok, az énekek mind-mind a játék és egyben a fejlődés részei.
De mi történik azokkal, akik ebben hiányt szenvednek?
Mind érzelmi szempontból, mind a képességek téren visszamaradás, alacsonyabb szintű aktivitás tapasztalható. A fejlődés megtörése természetesen felnőtt korban is tetten érhető, számos probléma vezethető vissza rá.
Fontos figyelembe venni azt is, hogy a játék nem játék, igenis komoly dolog, sokszor bizony (kis)embert próbáló feladat. Ez így van jól, soha nem szabad lebecsülni azt, amivel a gyermek önmagát le tudja foglalni.
Fotó:
pixabay.com