Ki gondolnál, hogy egy olyan természetes és egyszerű dolog, mint az étkezés, játszmává válhat és lehet akár az ellenállás eszköze is a gyerekeknél.
Amikor az evés nemcsak táplálkozást jelent a gyerekeknél, hanem többek között olyan alkupozíciót, mely által bizonyos dolgokat elérhetnek, vagy valami ellen lázadhatnak, akkor elsősorban a szülőknél kell keresni a probléma kulcsát.
Egy szülő teljesítményszorongása épp úgy rányomhatja bélyegét a gyerek evési szokásaira, mint az élet bármely más területeire. Ilyen esetekben kardinális kérdéssé válik, hogy a gyerek mikor, mennyit és mit eszik, ez a szülői frusztráció általában annak hatására sem csökken, ha külső szakértői vélemény szerint is (pl.: védőnő, háziorvos) megfelelően fejlődik a gyerek. Az étkezések akár komoly csatatérré válhatnak, hiszen a gyerekek hamar ráéreznek, hogy érdekérvényesítésük szolgálatába állíthatják, azzal hogy nem esznek, vagy nem akkor és nem annyit, amit a szülő szeretne vagy meghatároz.
Az evés elleni tiltakozás pedig az ellenállás eszköze is lehet egy olyan gyerek kezében, akinek túlzó szülői kontrollal, hétköznapiasabban zsarnoksággal kell szembenéznie. Ilyen esetekben a szülői kontroll nem feltétlenül a gyerek étkezési szokásaira irányul, hanem általában véve túlságosan beszabályozza a gyerek életét. Ha gyerek döntési köre jelentősen korlátozódik az erős kontrollt, vagy túlvédő magatartást mutató szülővel szemben, az énhatár védelmének egyetlen eszközévé a testsúly uralása válhat.
Fontos leszögezni, hogy nem minden evészavar hátterében a játszmák káros hatása áll, de érdemes odafigyelnünk arra szülőként, hogy az evés ne legyen több, mint táplálkozás
Fotó:
pixabay.com