Egyre több szó esik az önismeret, illetve önértékelés fontosságáról. Általában a sikert a magas önértékeléssel párosítják, de vajon melyik következik melyikből?
A negatív önértékelésű emberek inkább hajlamosabbak a depresszióra, szorongásra és a pesszimizmusra is. Gyakran védő falat építenek maguk köré, vagyis közelebbi, intimebb kapcsolataikon kívül kevésbé vállalják fel nyíltan véleményüket, zárkózottabbak és gátlásosabbak is. Valójában mindez egyfajta kudarckerülésből fakad, kerülik az olyan helyzeteket, melyek alkalmával esetleg véleményüket megkérdőjelezik, vagy elutasítással találkozhatnak.
A nehézség abból fakad, hogy az önértékelés nem választás kérdése, hanem többek között olyan tényezőktől függ, mint például szülői példamutatás, kötődési mintázat, és általában véve az örökölt személyiségjegyek.
A jó hír azonban az, hogy ennek ellenére a negatív önértékelés nem hordozza sorszerűen a sikertelenséget is. Bár általában azt tapasztaljuk, hogy a siker a pozitív önértékelésű és magabiztos emberek sajátja, pszichológiai kutatások szerint ez nem ilyen egyértelmű ok-okozati összefüggés. Az eredményesség, illetve a sikerek növelik az önbizalmat és megalapozzák a pozitív önértékelést is.
Ezért ugyan az alacsony önértékelés egyben gátolhatja a kezdeményezőképességet, és de nem feltétlenül hordozza a sikertelenséget. Tehát akkor is lehetünk eredményesek, ha nem sikerorientáltak, hanem inkább kudarckerülőek vagyunk.
Az önismeret fejlesztése pedig eszköze lehet önértékelésünkből adódó korlátokat felismerésének és kezelésének.
Fotó:
pixabay.com