A szülést követő pár hetes időszakot tartják a szülők általában a legnehezebbnek a gyerekvállalásban, de bizony az egyéves kor után fokozatosan kibontakozó, úgy nevezett dackorszak is próbára teszi a szülők türelmét és kitartását.
Az 1-3 éves kor között zajló intenzív beszéd-, és mozgásfejlődéssel párhuzamosan egyre jobban teret nyer az én-tudat kibontakozása, illetve a függetlenedés folyamata. A kisgyerekek esetében a szabályok elleni lázadás, és erőteljes tiltakozás által meghatározott hónapokat nevezik dackorszaknak, mely annak ellenére, hogy általános jelenségnek tűnik, korántsem univerzális. Vannak ugyanis olyan kultúrák (például kelet-ázsiai), ahol az én csak is másokkal való kapcsolataiban nyer értelmet, ezért nem ennyire meghatározóak az én függetlenedési törekvések sem.
De visszatérve a mi kultúránkhoz, nálunk azért többségében jól megfigyelhető a kisgyerekek azon korszaka, mikor dühkitörésekkel, és hiszti rohamokkal igyekeznek feszíteni a határokat, és ezáltal megismerni saját képességeiket és korlátaikat.
Nem véletlen egyébként, hogy éppen csak megtanulnak beszélni a kisgyerekek, és máris intenzíven kezdenek el nemet mondani, és tiltakozni a szabályok ellen. Hiszen ahogyan fejlődnek, és megismerik a környezetüket, legtöbbször azzal találkoznak, hogy mit nem szabad: „ezt ne fogd meg”, „ezt ne csináld”, „oda ne nyúlj”, „ez nem neked való”.
Ez az időszak valóban próbára teheti a türelmünket, de ne adjuk fel következetességünket, legyünk kreatívak és ne feledkezzünk meg a humor jótékony hatásairól sem. Ezekkel az eszközökkel könnyebben áthidalható ez az időszak, a gyerekek így tanulják meg fokozatosan érteni és elfogadni a szabályok szerepét.
Fotó:
pixabay.com