Az otthoni munkával sok baj van, de ez lehet pozitívum is, attól függ, kinek a szemszögéből nézzük. A lényeg, nem való mindenkinek.
Kutatások bizonyítják, hogy az otthoni munkát végző emberek átlagosan többet, hatékonyabban dolgoznak, mint munkahelyre bejáró társaik. Ha csak ezt vennénk figyelembe, az otthoni munkavégzés bevezetése rohamosan terjedne el a cégek között, de a dolog természetesen egyáltalán nem ilyen egyszerű.
A „otthoni melósra”, mint említettük, jellemző a nagyobb hatékonyság a több szorgalom, ami egyrészt a hazai komfortból adódik, másfelől abból, hogy otthon hajlamosabbak vagyunk ráhúzni a tennivalókra, azaz túlórázni. Ez a munkaadónak jó, a munkavállalónak már nem feltétlenül.
Azonban az otthoni munkavégzés nem mindenkinek passzol. Akad olyan, aki nehezen tud otthon dolgozni, megszokta a társaságot, a kollégákat és egyedül képtelen megfelelően motiválni magát, esetleg otthon túl sok, a feladatoktól elcsábító dolgot talál.
A cégeknek, hosszabb távon, kevesebbe kerül az otthoni munkavállaló, ám ez azzal is jár, hogy a kontroll szigorúsága puhul, ami nem mindenki engedhet meg magának. Másutt viszont ezzel nincs probléma, sőt ez a fajta szabadság még pozitívan is hat a teljesítményre. Azonban itt jön képbe a korábban említett probléma, az otthoni munkavégzést nem lehet mindenkire ráhúzni. Persze lehet próbálkozni hibrid megoldással is, a különböző módozatokat jól szabályozó munkaadó sok pénzt takaríthat meg egy ilyen lépéssel. Más kérdés, a munkavállalókat mennyire érintik pozitívan a változások.
Fotó:
pixabay.com