Érdekesség, hogy eddig épp ez a sportág maradt ki bemutató sorozatunkból. Valószínűleg ennek az az egyik oka, hogy hazánkban rendkívül népszerű és általában nem kell nógatni a fiatalokat a kipróbálására.

Pedig a kézilabda egyáltalán nem könnyű és egyszerű sport, ellenben rendkívül látványos. A magyar sikereknek és hagyománynak hála rengeteg gyerek választja ezt a sportágat, ám az idősebbek közül szinte kizárólag azok űzik, akik versenyszerűen játszanak.

Tény, a kézilabda nem hobbisport, ugyanakkor ez komolyságát is mutatja. Az ügyesség és a technikai felkészültség mellett komoly fizikai adottságok és állóképesség szükséges hozzá.

Ebben a sportágban aztán nincs gond az intenzitással és a mozgás alaposságával, a kézilabda nyaktól lábfejig dolgoztat. Sokszor talán túlságosan is, de erre majd visszatérünk.

A kézilabdában futni, ugrani és dobni kell, ezek az alapvető mozgásformák mindig is izgatták az emberiséget, hiszen részei voltak fejlődésének. Maga a játék azonban csak a 20. század elején alakult ki, előtte különböző „elő-sportágak” bontogatták szárnyaikat. Érdekesség, hogy a kézilabdát először elsősorban nem a megszokott, mai játéktereken, hanem nagypályán játszották, és 11 fő alkotott egy csapatot. A nagypályás kézi először 1936-ban, Berlinben szerepelt az olimpiai játékokon.

A kézilabda kispályás változata korábban is létezett, párhuzamosan a nagypályással, de inkább csak az északi, rosszabb időjárási körülményekkel rendelkező országokban számított teremsportnak a játék. A „kicsi” aztán előbújt a háttérből és szépen lassan legyőzte a „nagyot”. Az ok egyszerű, a kispályás verzió gyorsabb, dinamikusabb, izgalmasabb volt. A 60-as évek végére a nagypályás kézi nagyjából el is tűnt.

1972-ben a kézilabda ismét helyet kapott az olimpián, a népszerűsége pedig folyamatosan nőtt. A szabályváltozások jót tettek a sportágnak, amely az elmúlt évtizedekben rengeteget fejlődött technikailag és taktikailag. Persze még mindig van hová, a játékvezetői felfogás, az ítéletek szubjektivitása időről-időre vitákat vált ki.

A kézilabda, mint említettük, rendkívül erőteljes sport, amelyben egyszerre kell atletikusnak, ügyesnek és nagyon erősnek lenni. Hátránya a viszonylag nagy sérüléskockázat, valamint az, hogy versenyszerűen bizonyos fizikai paraméterek alatt nem lehet űzni.

Fotó:
wikipédia