Miközben az iskolákban egyre inkább előtérbe kerül a testmozgás, gyermekeinknek előtt mutatott otthoni példa még mindig nem az igazi. Pedig fontos lenne.
Az egész társadalom egészségtudatosságra ébresztésének törekvésén belül szerencsére mostanában nagy hangsúlyt fektetünk a fiatalok sportos életmódra nevelésére. A testnevelés órák számának növelése mellett a minőséget is igyekeznek a döntéshozók előtérbe helyezni, más kérdés, hogy utóbbi még nem minden esetben sikeres. De tény, hogy a szakemberképzés és az infrastruktúrafejlesztés területén egyaránt sikerült valamelyest előrelépni.
A gyermekek iskolai nevelése rendkívül fontos dolog, de csak az egyik része az ügynek. Annak ugyanis legalább akkora hatása van rájuk, hogy milyen példát látnak/szoknak meg otthon. A sportos szülőnek sportos, a nem mozgónak pedig lusta gyereke lesz tétel persze így nem igaz, az viszont igen, hogy gyermekünk nagyobb eséllyel lesz mozgáskedvelő és egészséges, ha szülei is azok.
Hogy ez mit takar?
Semmi bonyolultat, csak azt, hogy pozitív, ha gyermekünk sokat sétál, fut és biciklizik szabadidejében, vagy akár iskolába menet. Ha magától mozog, az a legjobb. Tehát nem feltétlenül kell az éppen divatos sportágak edzéseire járatni napi rendszerességgel, ami ráadásul akár vissza is üthet, hiszen ha erőltetjük, megutálhatja a testmozgást.
A mozgás nemcsak a fizikai fejlettség miatt fontos, hanem egy sor másik tényező miatt is, ilyen például a szocializáció, a kommunikáció, a kapcsolatépítés, az energia levezetés és az élményhalmozás.
Tehát ha tudjuk, mindenképpen érdemes aktív irányba terelgetni csemeténket.
Fotó:
pixabay.com