Az eper nem egy megosztó gyümölcs, hiszen szinte mindenki szereti. Ugyanakkor nem mindenki eheti, pedig sokféleképpen fogyasztható. Vajon miért jobb a magyar, mint a külföldi?
Az eper ízletes, szép, csábító gyümölcs. Utóbbit, azaz a külalakot azért fontos megjegyezni, mert hatalmas, duzzadó, pirosan csillogó szemeknek nagyon kevesen tudnak ellenállni. Főleg, ha még olcsóbbak is, mint kisebb társaik. Az előbbiek a külföldi eprek, utóbbiak – kitalálható – a magyar termelők gyümölcsei.
Az igazság kedvéért azért illik hozzátenni: általában.
A nagyobb áruházakra az a jellemző, különösen a szezon elején, hogy a külföldi epret árusítják, ahogyan említettük, csábítják vele a vásárlót. A külalakkal és az árral is. De miért szebb és miért olcsóbb az import eper?
Ami a biológiai oldalt illeti, a lényeg az, hogy a nagy epertermesztő vidékeken sokszor még éretlenül szedik le a gyümölcsöt, amelyet aztán speciális vegyszerrel kezelnek. Ezen szerek előfordulási mennyiségei többször is a megengedett határértéket közelítik, vagy akár meg is haladják azt. Az ízre mindez természetesen komoly negatív hatással van, nem beszélve az egészségről.
Gazdasági részről: az árat a bekerülési (termelési és szállítási) költség és a felvásárolt mennyiség mellett egyéb piaci tényezők, magatartások is befolyásolhatják.
Szó, ami szó a hazai eper piaci hátrányban van, hiszen a fent említett import áruk nagyon népszerűek, ráadásul éghajlati okok miatt korábban megjelennek a polcokon, ami nagy előny. Azért a magyar termelők is igyekeznek boldogulni, ebben a minőségre, az ízre, valamint a megbízhatóságra építenek.
A közkedvelt eper, eperíz a gasztronómia számos területén megjelenik a friss gyümölcsöt mellett az eperhabon, a szörpön és a lekváron át egészen a borig, pálinkáig.
Nem mindenkinek tanácsos azonban élveznie a gyümölcsöt, például a hisztamin-érzékenyeknek, a kisgyermekeknek, a cukorbetegeknek, valamint a különféle olyan betegségekben szenvedőknek, ahol a fertőzésveszély komoly kockázattal jár.
Fotó:
Pixabay.com