Bár a szappanoperákat gyakran illetik olyan jelzőkkel, mint például gagyi, felszínes, „csöpögős”, mégis világszerte nagyon népszerűek ezek a történetek. Vajon mi a titkuk, mellyel emberek millióit bilincselik nap, mint nap a tévé elé?
A tévénézés, és a különböző szappanoperák történetének követése egy olyan kikapcsolódási forma, mely egy-egy órára lehetőséget ad arra, hogy kilépjünk a saját életünkből, a saját „problémaköreinkből”. A szereplőkkel való azonosulás révén kiélhetjük rejtett vágyainkat, megélhetjük érzelmeinket. A szappanoperák olyanok a felnőtteknek, mint a mesék a gyerekeknek.
Oldják a feszültséget, szórakoztatnak, segítenek kikapcsolódni. Akárcsak a mesék a telenovellák is tükrözik a legtöbb ember által áhított világot, melyben ugyan vannak jó és rossz szereplők is, de a történet vége mindig pozitív, az igazság mindig győzedelmeskedik. Ezek a történetek tehát az úgynevezett ősbizalmunkat erősítik, azt a hitünket, hogy minden problémánk ellenére a világ alapvetően jó, és az igazság végül mindig felülkerekedik a rossz dolgokon.
Mindemellett pedig a legtöbb emberben ott lapul a rejtett „kukkoló”, aki szeretne bepillantani mások magánéletébe, illetve családi titkaiba. Ez a fajta késztetés is eredményezheti, hogy világszerte emberek tömegei követi figyelemmel a különböző szappanoperák történeteit.
Ez egyáltalán nem megvetendő, a felnőtteknek is kell a mese, de a kikapcsolódás ezen formája is lehet káros, amennyiben függővé válunk ezektől a sorozatoktól. Ha elvakultan óhajtjuk mások életét élni, illetve ha túlságosan elveszünk egy igencsak idealizált, kisarkított világ díszletei között, idővel elvesztjük a talajt a lábunk alól. Néha ki kell lépni a saját életünk problémaköreiből, de aztán vissza kell térnünk a saját valóságunkba, folytatva tovább saját utunkat.
Fotó:
Pixabay.com