Ha gyermek érkezik a családba, akkor érthető módon átrendeződnek a családi viszonyok. Ezt az eseményt a párkapcsolat egyik fontos fordulópontjaként ismertetik, és nyilván nem véletlenül. Bizonyos, hogy minden esetben átalakítja a kapcsolatot a baba érkezése. Mivel a pici sok figyelmet és energiát igényel, valamint erős szeretethullámot indít el a szülőkben, így általában a gyerek kerül a középpontba.
A szülők általában azt gondolják, hogy akkor jó anyukák és jó apukák, ha a gyereket teszik az első helyre a fontossági sorrendben. Vele kell a legtöbbet lenni, elsősorban az ő igényeit kell kielégíteni, ésatöbbi – csak ezután jöhet minden más, például a párunk, a házastársunk. Érthetően ez a helyzet a kapcsolat rovására megy. Mivel a gyereknevelés és gondozás rengeteg időt igényel, ezért ilyen nézőpont mellett arra már alig futja, hogy a kedvesünkkel is törődjünk, meghallgassuk őt, odafigyeljünk rá.
A szociológusok szerint azonban tévúton járnak a szülők, ha ezt a nézőpontot követik. Nemcsak önmaguknak és a párkapcsolatuknak tesznek rosszat ezzel, hanem a gyereknek is. Bár látszólag a gyermek akkor jár jobban, ha ő kapja a több figyelmet, hosszú távon azonban ő sínyli meg a legjobban, ha a szülők kapcsolata a miatta hozott áldozat révén tönkremegy. A gyerekeknek ugyanis elsősorban szerető, biztonságos családra van szükségük – noha ezen igényüket érthetően nem tudják kifejezni.
Hallgassunk a szociológusokra, az erre vonatkozó kutatás ugyanis hosszú évek munkájával született a családok körében. A kapcsolati szakértők pedig egyetértenek ezzel a nézőponttal: a szülőnek a gyermek iránti intenzív és összehasonlíthatatlan érzések ellenére bizony előtérbe kell helyeznie férjét, feleségét, párját, ha valóban boldog családi életre vágyik.
Fotó:
Pixabay.com