Nehéz nem észrevenni, hogy mára az okostelefonok milyen fontos részévé váltak életünknek. Velük alszunk, velük kelünk, szinte szó szerint. Vajon túlzás-e azt állítani, hogy telefonjaink családtaggá váltak?
Nyilván sokféle módon hatással van életünkre az okostelefonok használata, kezdve azzal, hogy állandó részvételt nyújt a világhálón, ezáltal folyamatosan kapcsolatban vagyunk másokkal.
Gyakorlatilag a „sose vagyunk egyedül” állapot biztonságát kínálja, de ez az „érzet” elég felületes és becsapós, ráadásul elveszi életünkből az egyedüllét termékeny pillanatait.
Nyilván vannak előnyei és hátrányai is az okostelefonok használatának, egy bizonyos, mára jóval nagyobb hatást gyakorolnak életünkre, mint ahogy gondolnánk. Az okostelefonok használata hatással van életünk több szegmensére is, a gyerekneveléstől kezdve, kapcsolatainkon át sok mindenre. A legújabb kutatások szerint pedig olyannyira szerves részévé vált életünknek, hogy kijelenthető az okostelefon az én kiterjesztéseként is funkcionál.
Utóbbi állítást olyan kísérlettel bizonyították, melyben a résztvevők azokban a helyzetekben, mikor okostelefonjaik nélkül kényszerültek feladatmegoldásra, szeparációs szorongás tüneteit produkálták. Amikor a kísérlet során a résztvevők gátolva voltak, hogy fogadják hívásaikat a telefonjaikon, pulzusuk és vérnyomásuk megemelkedett, és romlott a teljesítményük is. A szakemberek a tünetek alapján a kortünetet „iPhone-szeparációs szorongásnak” nevezték el, mely tünetegyüttes megléte egyértelműen jelzi az okostelefonok kitüntetett szerepét életünkben.