Néhány évvel ezelőtt a National Geographic magazin átfogó cikkben számolt be azokról a kutatásokról, amelyek olyan ikerpárok vizsgálatával próbáltak rájönni az IQ forrására, amelyek nem egy helyen, egy családban nevelkedtek. Azt találták, hogy az intelligencia bizony úgy 75%-ban genetikai eredetű, tehát öröklött tulajdonság.
No de vajon mit tehetünk abban a maradék egynegyedben gyermekünk intelligenciájának fejlesztéséért? Például gondoskodjunk róla, hogy sokat aludjon! Noha a szabad szellemű nevelés igyekszik alkalmazkodni a gyerekek által mutatott igényekhez, ritka az olyan kicsi, aki szívesen fekszik le időben. Gyakoribb, hogy sajnálják az alvásra fordított időt, hiszen úgy érzik, a játékból, a közös együttlétből veszi el az időt, és a kíváncsiságuk sokkal erősebb, mint az alvásigényük – legalábbis látszólag. A felmérések szerint viszont azoknak a gyerekeknek, akik nem alszanak eleget, alacsonyabb az intelligencia-hányadosuk!
Emellett játékos tanulással tehetünk a legtöbbet, már egészen kicsi kortól kezdve. Ha a beszélgetések, együttlétek során kellemes, könnyed, játékos formában tanítjuk őt. Például szóban, beszélgetés közben, vagy ha érdekes gyermekenciklopédiákat lapozgatunk együtt.
Azt se feledjük el, hogy nem csupán az IQ fejlesztése fontos: a csemeténk boldogulására sokkal inkább hatással van az, hogy milyen az érzelmi intelligenciája. Ezzel kapcsolatban egyelőre nem ismertek a felmérések, tekintve, hogy az EQ vizsgálata és fontosságának tárgyalása is még viszonylag újkeletűnek számít. Az viszont bizonyos, hogy ez esetben is a szülő feladata a fejlesztés (persze még jobb lenne, ha az iskola is segítené őt ebben). Mindez oly módon lehetséges, ha a szülő elég tudatossággal, önismerettel rendelkezik, kialakult világképe van, és jól kommunikál.
Ebből kiderül, hogy elengedhetetlen, hogy a szülő is folyamatosan fejlessze, képezze önmagát és időt fordítson az önismeretre, hiszen enélkül lehetetlen, hogy segíteni tudja a gyermekét az érzelmi intelligenciájának fejlesztésében.