Miközben az orvostudomány vívmányai egyre hatékonyabban védelmezik egészségünket, gyermekeinket, egy másfajta „fejlődés” éppen ellenkező hatást vált ki. De mi lesz a következő generációkkal?
A csecsemőhalandóság és a gyermekkori (sokszor végzetes kimenetelű) betegségek visszaszorítása hosszú évtizedek kőkemény és eredményes munkája. Az elmúlt időszakban az orvostudomány számos fantasztikus eredményt ért el, de vajon mennyire becsüljük meg az egészségünk érdekében végzett és ma is zajló erőfeszítéseket?
A társadalmi „fejlődés” mai irányai éppenséggel elég nehezen egyeztethetőek össze azokkal az elvekkel, amelyek a fenti harc alapvető mozgatórugói. Mintha szándékosan cselekednénk ellenkezően, miközben a modern tudomány vívmányai építik, mi romboljuk szervezetünket. Nyilván az általánosítás, mint mindig, itt is sántít, de az tény, hogy egyre több a cukorbeteg ember (és gyerek!), egyre több a túlsúlyos felnőtt (és gyerek!), és akkor még nem is beszéltünk a dohányzás, alkoholfogyasztás és környezetszennyezés okozta súlyos problémákról.
Talán azt gondoljuk, szabad, hiszen a modern világban minden megvásárolható, minden helyrehozható, de ez csupán illúzió. Nagy tévedés elengednünk magunkat, és hátradőlnünk. A negatív irányú „fejlődés” sajnos visszaszorítja a kiizzadt pozitív hatást. Szerencsére ezt sokan tudják, és egyre nagyobb mozgalommá duzzad a táplálkozási-, testmozgási-, vagy ha úgy tetszik, összefoglalva: egészségtudatosság.
Az alulról induló trend szerepe rendkívül fontos, de a felülről, megfelelő politikai, gazdasági, propaganda, stb. háttérrel szervezett programoknál nem hatékonyabb. Mindkettőre szükség van, kiegészítik egymást.
Az az igazság, hogy csak így menthetjük meg (ön)magától a következő generációkat.