Járt mostanában parkban, vagy kávézóban? No, és körülnézett alaposan? Ha igen, bizonyára észrevette, hogy a fiatalok jelentős része a telefonjába bújik. Még társaságban is. Facebook-ozik, fényképeket néz, csetel (lehet épp azzal, aki szemben ül vele), játszik, vagy valami mást csinál az ezerféle lehetőség közül.
Az okostelefon bizony képes függőséget okozni, és ez egyáltalán nem csak a fiatalokat érinti. A technológia az élet egyre nagyobb területére teszi rá a képzeletbeli kezét, hatékonyan terjeszkedik egy olyan eszközön, amely az esetek többségében a nap 24 órájában nálunk van.
Ezzel már együtt kell élnünk és ahogyan a helyzet áll, egyre tudatosabban kell(ene) együtt élnünk. Ez azt jelenti, hogy oda kell figyelnünk szokásainkra, elsősorban arra, hogy az okostelefonunkkal együtt töltött idő vajon minden perce értékes-e, vagy pedig csak megszokásból nyomkodjuk a kijelzőt...
Van a jelenségnek másik oldala. Sokakat nagyon is idegesít ez a fajta magatartás (akár a sajátjuké is) és ez bizony feszültséget kelt a közösségekben és tágabb szinten magában a társadalomban.
A tendencia rossz, sőt egyenesen rémisztőnek mondható. A fiatalok körében meredeken emelkedik a telefonnal töltött napi időtartam. A kérdés ma már a gyereknevelés egyik kardinális pontja: mit tegyen a szülő, hogyan viselkedjen, vélekedjen a technológia fejlődésével kapcsolatban? Nyilván ez egy messze mutató, bonyolult kérdés, de felvetése is jól példázza a téma súlyosságát.