A mai napig döbbenetesen sok kutyát, macskát és más kisállatot tesznek ki autókból, vagy hagyják magukra őket valahol az erdőben, esetleg az utcán. Mintha csak tárgyak lennének, amiket könnyedén eldobnak, nem pedig élőlények.
Nehéz kérdés, hogy mit tehetünk ez ellen. Az elsődleges probléma ott van, hogy az emberek nem szerzik meg az alapvető ismereteket még az emberi kapcsolatokról sem, nemhogy az intelligens állattartásról. Fontosabb lenne, ha a rovarok testrészei helyett elsősorban ezt tanulnák meg a gyerekek az iskolában. Sajnos ezen a téren kevés gyakorlati ismerettel és tudással rendelkezünk, ezért is igyekszünk mind több felvilágosító cikkel felhívni a figyelmet a fontos dolgokra.
Kevés eszköz van a kezünkben, hogy megakadályozzuk az állatok kidobását, elhanyagolását, hogy az ennél is rosszabb esetekről ne is beszéljünk. Szerencsére most már vannak szabályozó jogszabályi rendelkezések, és születtek precedens esetek az állatkínzás területén. Lassú haladást tehát érzékelhetünk, de ez az egyéni állatsorsoknak közel sem elegendő.
Legalább rajtunk ne múljon...
Néhány dolgot, apróságot mi is tehetünk az állatokért. Például ha látunk olyan autót, ami állatot rak ki, mindenképp jegyezzük fel a rendszámát! Figyeljünk oda, ha egy állat sokáig van az utcán, ki van kötve, be van zárva valahová, de nem mennek érte, és nem foglalkoznak vele. Az első esetben akár rendőrségi feljelentést is tehetünk, az utóbbiaknál javasolt helyi állatvédő szervezeteket értesíteni.
A menhelyek, egyesületek és alapítványok által fenntartott telephelyek telis-tele vannak nehéz sorsú állatokkal. Emiatt semmiképp se vásároljunk kutyát szaporítóktól, inkább fogadjunk örökbe ezekről a helyekről állatot! Ha szaporítótól vásárolunk, akkor mint azt a szó is mutatja, tovább szaporítjuk a nehéz sorsú kutyák számát. A nehézség az, hogy néha nehéz megkülönböztetni a tenyésztőket és a szaporítókat egymástól. Ez a cikkünk segít a téjékozódásban.
Még mielőtt valóban az állattartás mellett döntünk, nagyon alaposan gondoljuk át, hogy tudjuk-e vállalni az ezzel járó felelősséget. Mert egy életről, egy sorsról döntünk. Majnem olyan ez, mint a gyerekvállalás, legalábbis hasonló körültekintést érdemelne a kérdés. Időbeli, anyagi ráfordítással, esetleges stresszel is járhat az állattartás, ezt mindenképp mérlegeljük! Persze nem csak a hátrányokat, az előnyöket is kedvező átgondolni, hiszen egyértelműen kijelenthetjük, hogy az állattartás hasonló a gyerekneveléshez - a ráfordított energia a szereteten keresztül térül meg. No persze állattól is függ - kevés szeretet érkezik például egy madárpóktól.
Ha kétségeink vannak, érdemes megkeresni olyan szakembereket, akik segítséget tudnak adni. Lelkiismeretes tenyésztőket, állatokkal foglalkozó szervezetek képviselőit, lelkiismeretes állatorvosokat, vagy állatpatikusokat.
Ha szabad kapacitással rendelkezünk, önkéntesként segíthetünk az állatmenhelyeknek. Ha kidobásra szánt plédekkel, takarókkal, párnákkal és ágyneműkkel rendelkezünk, akkor előbb érdeklődjünk a nevezett szervezeteknél, nekik ugyanis jól jöhetnek ezek a tárgyak.