A legnagyobb változás, ami a párkapcsolatok területén lezajlott, hogy a viszonylag egyoldalú mintázatok helyett mára már jóval több példa, minta van előttünk (pl. a médián, interneten keresztül) az együttélés módjairól, változatairól.
Nyilvánvaló, hogy régen, például a falvak zártabb szociális közegében, a közösség kontrolláló ereje nagyobb volt, a társadalmi normák erőteljesebben szabályozták a családok mindennapi életét. Ma már kevésbé jellemző ez a fajta közösségi kontroll, ráadásul minták egész tárházával ismerkedhetünk meg, láthatjuk például, hogyan élnek más kontinensen, más kultúrákban az emberek.
Ha többféléből választhatunk, az csak elsőre tűnhet könnyebbnek, valójában így nagyobb nyomás van az egyénen. Mivel nincsenek kijelölt utak, megnő az egyén felelőssége abban, hogy vajon jól dönt-e.
A másik változás ezen a területen abban van, hogy mit várnak el egy párkapcsolattól az újabb generációk tagjai. Persze, ez is egy összetettebb kérdés, mivel nem mindegy, milyen korosztályról van szó. De a felmérések szerint egyre inkább azt várjuk egy kapcsolattól, hogy az univerzális szinten elégítse ki igényeinket. Olyan párt keresünk, aki lelki társ, szerető, barát, bulipartner egyben. Vagyis, hogy ő legyen a legfőbb, szinte egyetlen örömforrásunk. Ez persze nem tudatosan zajlik, és csak általánosságban igaz, de a szakemberek szerint erre érdemes odafigyelnünk. A várható élettartam mindeközben megnőtt, vagyis a párok elvileg hosszabb ideig vannak együtt (persze a válások száma ezt a képet árnyalja), de fontos, hogy ne tegyünk ilyen nagy terhet párunkra.