Érzelmi bántásokkal nem nevelünk, hanem ártunk!

Kutatások szerint a testi fenyegetés némileg háttérbe szorult a szülők nevelési eszköztárában, az érzelmi, lelki bántalmazás viszont nagyon is jelen van, és negatív hatásait kevésbé ismerjük fel.

A szakértők régóta hangsúlyozzák, hogy hosszú távon negatív hatású, ha a szülők állandóan a gyerek személyiségét minősítik nevelő szándékkal, ahelyett hogy az adott cselekedetet értékelnék. Ez azt jelenti, hogy azokban a helyzetekben, amikor a gyermek helytelenül viselkedik, akkor fontos, hogy a szülő jelezze nem tetszését, de az elutasítás tárgya a rossz cselekedet legyen, ne pedig a gyerek maga. Nagy általánosságban véve az a jó, ha a gyerek számára egyértelművé válik, hogy a cselekedeteknek következménye van, ugyanakkor a hibákat ki lehet javítani.

Ez egy fontos alapelve lehet a nevelésnek, de gyakorlati szempontból önmagában talán nem ad elég mankót a szülők kezébe. Ha lefordítjuk mindezt, megállapítható, hogy bizony érzelmileg, lelkileg is lehet komoly sebeket okozni a gyerekekben, nem megfelelő minősítésekkel, szeretetmegvonással, állandó becsmérléssel. Ezek hosszú távon mind negatívan befolyásolják a személyiségfejlődés folyamatát. A szerethetőséget sohase kérdőjelezzük meg, ne fenyegessük ezzel gyermekeinket, és ne tagadjuk meg tőlük a teljes elfogadás élményét.

Ezzel együtt természetesen az is fontos, hogy ne maradjon el az egyértelmű határhúzás sem, de ez mindig a viselkedések, cselekedetek tartományába essen. Nagy különbség van aközött, hogy szülőként azt mondjuk: „nem fogadom el a hazugságokat, nem tűröm a hazugságokat”, vagy „nem tűröm el a hazug disznókat, nem szeretlek, mert hazudtál”. Persze nem jelent bántalmazó légkört az, ha néha konfliktusok, veszekedések pattannak ki a családban. A fontos, hogy meg maradjon a tisztelet, akkor a gyerek leszidása sem fog átcsapni rendkívül ártó hatású becsmérlésbe.

Tartózkodjunk lehetőség szerint attól is, hogy ne mások előtt próbáljunk megoldani erős nevelési helyzeteket! A gyerek megszégyenítése mások előtt nagyon káros tud lenni. Ezzel szemben nagyon jótékony hatású az, ha a szülő felismeri, hogy átlépett egy határt, és képes bocsánatot kérni. Ezzel kompenzálja a gyerekben esetlegesen okozott lelki bántalmakat, és példát mutat abban, hogy lehet hibázni és bocsánatot kérni is.