Az Egy kis szívesség felütése roppant érdekes és egyszerű helyzetet boncolgat. Hogyan lesznek egymás barátnői a családi munkaközösség két ellentétes tagjai: jelesül a szexi, titokzatos, karrierista (Emily) és az unatkozó minta anyuka (Stephanie). A dolgok persze bonyolódnak és hirtelen sok csontváz esik ki a képzeletbeli múlt szekrényéből. Az alapfelállást bonyolítják persze a mindig több felé udvarló férfiak és a nagy kérdés, hogy meddig mehet el egy sztori ilyen lassú kezdés mellett. Az első egy óra óvatosságra készteti az embert. Félő volt, hogy a középszerbe zuhan az egész felépítmény, de szerencsére a vágószobában még idejében kaptak észbe és elkezdték dinamizálni a cselekményt.
Ez meglepően működőképes lett hála a főszereplő Anna Kendricknek. Remekül játssza a riadt szemű, helyét kereső háziasszonyt aki csak a vlogjának felfuttatásától várja az izgalmat az életétől. A már az előzetesben erőteljesen elsütött eltűnése Stephanienak csak az első eldőlő dominó ezen a játékasztalon. Öröm nézni azt az átalakulását, ahogy a folyton meghunyászkodó főhősnőnk egyre gyakorlatiasabbá válik és Columbót meghazudtolva göngyölíti fel a szálakat.
A film elérte célját. Tekintve, hogy csak hölgyek ülték végig velem a moziban. A végső csavar, pedig remekül meglepett még engem is. Ami viszont rossz szájízt ad, az a fránya humortalansága a mozi első felének. Miközben a végjáték isteni fekete humorbonbonokat vonultat fel és kifejezetten tudatos rendezőt sejtett, addig egy átlag tévéfilmes bevezető óráról beszélhetünk. Aki elég türelmes és kitartó, azért egy vállalható filmélménnyel kerül haza. Aki viszont gyorsabb a cselekményekért van oda, az kicsit húzni fogja a száját. Egy kicsit pedig mindenki megkapja a magáét: pici thrillert, pici fejlődéstörténetet, pici krimi meg sok csinos egymásba gabalyodó szerelmes. Ez is valami. Soha rosszabbat.
fotó:www.imdb.com