Az időjárás, a környezetváltozás okozta feszültség olykor belülről emészt minket, míg kifelé nem mutatjuk. És olykor pedig az ingerültségünk minden egyes cseppjét a körülöttünk lévőkre zúdítjuk. Csakhogy ebbe a társaink hamar beleunnak, az pedig vitához, újabb feszültséghez vezet. Hogyan álljunk ellen a kísértésnek, hogy úton-útfélen vádló szavakat dobáljunk egymáshoz, kiadva ezzel magunkból minden dühöt, melyet néha maga a létezés okoz?
Mielőtt valakivel kiabálni kezdünk, egyáltalán ingerülten szólunk hozzá, jusson eszünkbe, hogy az agresszió és az empátia is tanult viselkedésforma. Tehát ha mi empatikusan viselkedünk, az előbb-utóbb ugyanezt a viselkedést váltja ki másokból. De ez ugyanúgy igaz az ingerült viselkedésre is. Számítanunk kell arra, hogy minden akciót reakció követ, és lehet, hogy pont a mi magatartásunk hat a legjobban valaki máséra. Márpedig, senki nem akar rossz példa lenni.
Ahogyan nem szeretnénk azok sem lenni, akiket utálnak a hideg, nyers, vitatkozós stílusa miatt. Ha problémánk van valakivel, azt egyenesen, de kíméletesen mondjuk meg, ahogyan elvárjuk, hogy velünk is bánjanak. Ezzel megelőzzük az alaptalan veszekedéseket, és egy kicsit javítjuk a saját hangulatunkon is. Hiszen a hangulatunk és hozzáállásunk nemcsak másokra van hatással, hanem saját magunkra is. Minél ingerültebben viselkedünk, annál ingerültebbé tesszük vele magunkat is. Ez pedig óriási lavinát indít el. Ne próbáljunk tehát viselkedésünket illetően mentegetőzni, hiszen sokat tehetünk érte.