Ha van agyonellemzett himnusza a filmművészetnek, amit mindenkinek lehet jó szívvel ajánlani az a Cinema Paradiso. Ez a 1988-as olasz mozi érdekes utat járt be. Először simán megbukott, majd 123 perces megvágott formában teljesen megérdemelten elnyerte az idegen nyelvi Oscar-díjat A sztori dióhéjban egyszerűen megindítóan emberi. Egy déli olasz kisvárosban, a ministránskorú Toto minden idejét a templomból kialakított moziban tölti, innen az elnevezés a Cinema Paradiso, barátságot köt a bölcs mozigépésszel, Alfredóval (Philippe Noiret). A kettejük különös barátságán keresztül látjuk a mozi fejlődését a negyvenes évektől egészen a nyolcvanas évekig. Egy letűnt kor mementója a film, ahol még ollóval vágták a képkockákat, gyúlékony volt a filmszalag és az emberek még a legfontosabb közösségi terekben élték mindennapjaikat. A mozi varázsa, akárcsak az ifjú kori szerelemmé, örök hirdeti Giuseppe Tornatore remekműve. A kis közösség minden rezzenését megismerhetjük és korrekt látképet kapunk az olasz társadalomról.
A Cinema Paradiso magával ragadó alkotás, amely legszentebb szféráinkba enged bepillantást. Ami után minden mű megváltozik, a helyére kerül és teljessé válik. Megváltoztatja az embert, csak úgy mint a két nem direkten kódolt központi témája az elmúlás és a szerelem. Hirdeti, hogy a mozi egy csoda, amely elvisz egy másik világba, álmodozásra késztet, műfajától függően megnevettet. elgondolkodtat vagy elandalít.
Aki egy kisvárosból származott el, garantáltan meg fogja pityeregni a Cinema Paradiso végét. Az élet, mint mindig, most is utat tör magának a vásznon. A nagy kérdésekről játszi könnyedséggel mesélő mozidarabról kár is lenne többet elmesélni, mindenki tegyen vele egy próbát. Kihagyhatatlan. A színészek kiválóak, főleg a kisgyermekkori jelenetek nagyon ütősek. Nem véletlenül díjazták a szereplőket, az időskori Totot alakító Jacques Perrin kicsit visszafogottan játszik, de ilyen remek közösségben nehéz is tartani a lépést. Morricone zenéje emellett simán zseniális, rengeteget ad hozzá a hangulathoz. Még ma, a csúcstechnika korában is hat ránk a varázsa, amikor is a kütyüjeinknek köszönhetően akármikor és akárhol megnézhetjük kedvenceiket.
Ez a lelket magasra röptető mozi, amely évtizedeken ível át egységes egészként működik. A játékidő hossza fel sem tűnik, annyira sodróak a képek, néztem volna még a jobbnál jobb jeleneteket, amelyekről átjön az olasz temperamentum, és úgy mesél nekünk az élet nagy kérdéseiről, hogy méltó emléket állít a mozi aranykorának. Minden adott a jó szórakozáshoz.
fotó: www.imdb.com