Bár a szeretetnek elméletben nemcsak decemberben vagy karácsonykor kellene léteznie – nyilván nem is csak akkor létezik -, mégis a legtöbben ilyenkor figyelünk oda jobban egymásra, illetve embertársainkra. Használjuk ki ezt az időt, hogy tegyünk valami jót másokkal, akiknek még annyi sincs, mint nekünk.
Ha idén is csak decemberben kaptuk fel a fejünket, hogy megint elrepült egy év, beszélgessünk el néhány ismerőssel, görgessük át a közösségi oldalakat, és nézzük meg, kinek hol tudnánk segíteni. Az év ezen időszakában számos kérés érkezik óvodáktól, iskoláktól, állatmenhelyektől, idősotthonokból, kórházakból. Mind csak apró segítséget kívánnak valakitől. Miért ne lehetnénk mi ezek a valakik?
A jótékonykodásnak pszichológiailag bizonyítottan pozitív hatása van a közérzetünkre, a kedvünkre, és ezáltal a környezetünkre is. Keressünk fel állatmenhelyeket, akik szívesen fogadják a tiszta pokrócokat és törülközőket, hiszen a gondozott állatok télen is kint élnek, és fáznak. Vigyük be a lejárt elsősegély dobozokat, amiből a kötszereket és egyéb tartozékokat fel tudják használni.
Selejtezzük ki a gardróbban évek óta felhalmozódott használt paplanokat és párnákat, mossuk ki őket, és vigyük be kórházakba vagy idősotthonokba. Sajnos sok idős vagy beteg ember kénytelen a karácsonyt is kórházban tölteni, és sokszor nem áll rendelkezésre elegendő takaró. Olvassuk ismerőseink bejegyzéseit a Facebookon, sokan szeretnének segíteni, mert van nekik mit elajándékozni, de nincs mivel elszállítaniuk. Legyünk mi azok, akik a logisztikát végrehajtják.
Számos üzletben szerveznek gyűjtést rászoruló családok, gyermekotthonok részére. Ha egy dobozzal kevesebb szaloncukrot veszünk karácsonyra, máris felszabadul egy kevés tőke a családi kasszából, amiből lisztet, cukrot, étolajat vagy egyéb tartós terméket tudunk vásárolni másoknak.
Nem kell óriási segítségre gondolni, hiszen van, akinek ez a kevés is nagyon sokat számít. Ha pedig megtanulunk kicsit tudatosabban élni, év közben is segíthetünk másokon.