A 8 éves nagy francia siker a Fehér kis zsebkendők (nálunk Apró kis hazugságok) egy emberi drámába oltott vígjátékocskaként tarolt a mozikban. A folytatásnál megmaradt a régi rendező (Guillaume Canet) és visszatért a már ismert felső-, középosztálybeli párizsi csapat. A helyszín ismét a dél francia tengerpart. A barátok Max (Francois Cluzet) szülinapjára gyűlnek össze. A felhozatal alapvetően biztató. A gondok ott kezdődnek, hogy Cluzet és a mindig gyönyörű szabad szájú, vad Cotillard jutalomjátéka közben a többiek inkább csak téblábolnak a nem túl jól megírt sztori közepén. Meglepő az első részben elbúcsúzó Ludo (Dujardin) hiánya. A konfliktusok érdekesek, de a szokásos francia filmes dilemmát hozza. Jelesül, hogy emberi, hétköznapi drámát láttunk igazi dráma nélkül, vígjátékot nagy viccek nélkül. Ez a galloknál nagyon gyakori viszont nálunk ez a beszélgetős, együttlét film kicsit furán hathat.

A befejezés, pedig sajnos ki kell mondani, hogy annyira hat életszerűnek, mint egy Rolex aranyóra az Ecseri piacon. A szokásos franciás üzenetet kapjuk, hogy hallgassunk a szívünkre és minden rendben lesz. Az anyagiak megoldódnak maguktól. Az új cím az Együtt fejezzük be (nálunk Együtt megyünk) telitalálat. Tényleg egy lezárás a történet, amely a látványos üresjáratai közepén is azért csak-csak magára talál az utolsó harmadára. Ami kicsit furcsán hat az a filmzene választás. A vak is látja, hogy a nemzetközi forgalmazás okán lettek kiválasztva a kizárólag angol-amerikai igen-igen elnyújtott dalok.

A recept bevált, csak a hexagonban eddig majd három millió néző látta a filmet és Európa szerte, így nálunk is rögtön két verzióban bekúszott a mozikba az Együtt megyünk. A szinkronról sajnos nem tudok nyilatkozni, de nem lehetett túl nagy kihívás. Az összkép tehát vegyes. A végén azért csak felsejlett a történet erőssége és akad némi karakterfejlődés is. A francia hétköznapokról szóló filmek kedvelőinek melegen ajánlható a sokkal egységesebb első résszel együtt, azonban a többieknél nagy kérdés, hogy a Csillagok háborúja vagy épp a Bosszúálló filmek árnyékában érdekes-e egy nagyon gall emberi drámácska.