Christopher Nolan szerzői filmjei és stúdió darabjai mindig kiemelkednek a nemzetközi, de főleg az amcsi mezőnyből. Egyszerre lenyűgözőek, grandiózusok és nagyon szórakoztatók. Ha visszanyúlunk a kezdetekhez, a régi klasszikusa, a Memento azonban alaposan megkeverte lineáris vonalvezetésbe vetett hitünket. Azt régóta tudjuk, hogy ma van a holnap tegnapja, de az új vizuális szerzői ecsetvonásában a mester konkrétan az arcunkba nyomja, hogy mi lenne ha a múlt a jelen, ami a jövő. Mielőtt totális agyzsibbadásba átmenne ez a tudományos gondolatkísérletnek is elmenő Tenet, azért azt be kell látni, hogy igazából remek kis darab. Lehet például rajta gondolkodni, de nagyon. Miközben ez egy magával ragadó világ körüli road movie lett, amelynek célja, mint mindig egy akciófilmben, a világ megmentése. Egy tökös amcsi ex-kommandós (Denzel Washington fia) az inverziós, visszamenőleges fegyverekkel üzletelő orosz világcsibész (a megagonosz Kenneth Branagh) üzérkedése közepette próbálja alakítani és megérteni a történéseket velünk együtt.
Felejtsük el a Vissza a jövőben kissé gyerekes avítt báját, itt egy tudományosan megtámogatott kőkemény James Bond felállásra vettünk jegyet. A popcorn is kiesik a szánkból a gyönyörű tájak és a képi megoldások miatt. A remek sztorit is jegyző Nolan kiváló színész- és kamerakezeléssel megnyeri a szívünket. Azonban sokaknak kiverheti a biztosítékot ez a virtuális/vizuális 4 d inverz puzzle. Habár minden (?) rendben van a filmben, de valahogy mégis nehéz befogadni. Az újdonságok már csak ilyenek. Nem tudjuk a helyén kezelni. Azonban ne legyünk telhetetlenek. Ez az egyedi grandiózus mozi minden szinten megállja a helyét. Magával ragad, de tartja is a távolságot, mint mikor a kezdet és vég egymást éri egy műalkotásban. Többek leszünk tőle, de nem hagy minket nyugodni. Ezt a filmet nem megérteni kell (lévén tudatosan hagy nyitva megannyi kérdést), hanem megtapasztalni. Kár kihagyni. Az év talán legegyedibb darabja. Maszkot fel és irány a mozi.